Prológus - 1. Fejezet

 

PROLÓGUS

Fordította: Jane

 

 

Faye

 

Nem tudom eldönteni, hogy csalódott legyek, amiért hagytam, hogy rajtam üssenek, vagy büszke legyek arra, hogy hat emberre volt szükség ahhoz, hogy leterítsenek. Hat férfi kellett ahhoz, hogy elraboljon egyetlen törékeny nőt. Nos, azt hiszem, ezt bóknak fogom venni.

Éppen elhagytam az ügyvédi irodát, szálltam volna be a kocsimba, amikor elkaptak, egyik férfi a hátam mögé szorította a karjaimat, és a motorháztetőnek szorított. Mielőtt még sikítani tudtam volna, a csuklóimat és lábaimat összekötözték, majd zsákot húztak a fejemre. Hát, volt már jobb napom is az életben.

Ott ülni a furgonban, körülvéve furcsa maszkos férfiakkal –úgy, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mit akarnak tőlem – nem volt leányálom. Kiabálni akartam, szitkozódni, mivel kezdett elárasztani a félelem, de minden erőmmel igyekeztem úrrá lenni rajta. Ennél rosszabb helyzetekben is voltam már, és élve megúsztam őket, ezért tudom, hogy ebből is kimászok valahogy. Körülbelül fél órás utazás után kivettek a kocsiból, és berángattak valahová, leültettek egy székre, majd a székhez kötözték a kezeimet, így alig volt mozgásterem. Nem vették le zsákot a fejemről, de elég vékony és könnyű anyagból készült, így nem okozott nehézséget a levegővétel. Bárcsak láthatnám az arcukat. Azt a percet is meg fogják bánni, amikor eldöntötték, hogy baszakodni fognak velem.

– Gyáva disznók, mind meg fogtok halni – mondom nekik, miközben a béklyóimat rángatom. Ha ismernének egy kicsit is, akkor a számat is leragasztották volna, mert az biztos, hogy nem fogok hallgatni. Nagyon jól ki tudom dumálni magam bizonyos helyzetekből. Csak húznom kell az időt, míg Dex megtalál. És biztosan meg fog találni.

Kétségtelenül hiszek abban, hogy a Wind Dragons mindent meg fog tenni azért, hogy megmentsen. Nem szoktunk veszíteni, és amikor valaki átvág minket, akkor nem mutatunk könyörületet.

Hirtelen lekapják a zsákot a fejemről, és el kell gondolkodnom azon, hogy pontosan milyen szarságba is keveredtem ezúttal, ahogy egyenesen az előttem álló férfi szemébe nézek, akit még sosem láttam.

– Meg sem hívsz egy italra, mielőtt kikötözöl? – kérdezem az elrablómat, mert nem tudom visszafogni magam. Ellenszenvesen felhorkant, ami inkább hajaz egy gúnyos sóhajra. Aztán elvigyorodik. Tekintetéből sugárzik a „Most elkaptalak” magabiztosság. És ez nagyon nem tetszik, de hagyom, hogy kiélvezze a pillanatot. Úgy sem fog sokáig tartani.

EGY

Fordította: Jane

 

 

Faye

 

Egy héttel korábban

 

A „Work” Rihanna és Drake dala bömböl az iPod dokkoló hangszóróiból, és én riszálok egy kicsit, ahogy a sütőtől a mosogatóhoz megyek, hogy megmossam a kezem. Két kéz markol a csípőmbe, ahogy Dex a hátamhoz simul.

– Olyan dögös vagy, amikor táncolsz – motyogja, ajkai gyengéden érintik a nyakam.

– Én mindig dögös vagyok – válaszolom, csípőmet megrázva hozzá dörgölőzőm. A zene átvált és a „Your Number” Ayo Jay és Fetty Wap dala tölti be a teret, én pedig elzárom a csapot, majd megfordulva a férjemre nézek, Dexter Blackre, más néven Sinre, a Wind Dragons MC elnökére.

– Még alszik Asher? – kérdezem a fél éves fiamra utalva. Azért választottam ezt a nevet, mert azt jelenti szerencsés, áldott és boldog. Számításba véve, hogy a lányom neve Clover, aminek a jelentése lóhere, úgy gondolom, hogy a két név egész jól illik egymáshoz.

– Ja, csak azt nem tudom, hogyan, amikor ilyen szar, hangos zene szól – mondja, majd egy gyors csókot lehel a számra. Ez a férfi évek óta az enyém, de ahányszor csak a szemébe nézek, még mindig pillangók röpködnek a gyomromban. Soha nem unok bele, hogy a közelében és vele legyek. Ez egy olyan szerelem, amelyben soha nem hittem, hogy részem lesz, egy ritka ajándék, amelyről a legtöbb nő csak álmodik.

– Ez a dal fenomenális – korholom le, de hátranyúlok, és lejjebb tekerem a hangerőt. Újra megcsókol, ezúttal mélyebben, kezei szorosabban fognak, ahogy közelebb húz magához. Érzem a nadrágján keresztül kidudorodó farkát, és ettől legszívesebben térdre esnék itt és most.

Kezeimet végigsimítom a testén, a kidolgozott mellkasától kezdve a hasizmáig, amelyek csak úgy feszülnek a vékony fehér pólója alatt, aztán kezem megáll a farmerje korcánál, ujjaimmal elidőzök ott.

Természetesen pont ezt a pillanatot választja Clover, hogy besétáljon a konyhába, fekete lófarka csak úgy libeg járás közben. Barna szemei ránk tapadnak.

– Fúj, apa, menj szobára! – Megáll, grimaszt vág, felhúzza felső ajkát. – De hagyd anyát a konyhába, mert éhes vagyok.

Nevetni kezdek.

– A vacsora tíz percen belül kész lesz.

Leül az asztalhoz, maga mellé teszi a táskáját. Kinyitja, kivesz belőle néhány színes ceruzát meg egy kis színező könyvet. Asher úgy dönt, hogy itt az idő felkelni, és üvölteni kezd a kiságyából a szobájában.

– Intézem – mondja Dex, gyorsan megcsókol, majd elmegy. Pillanatokon belül visszatér, karjaiban tartja a mi kis szeretetgombócunkat.

– Asher annyira aranyos – mondja Clover, miközben szeretetteljesen felnéz a kistestvérére. Dex leül mellé, ezért leteszi, ami a kezében van, és minden figyelmét Asherre fordítja. Finoman megpuszilja a kis pofiját, majd suttogni kezd.

– Te leszel a világon a legjobban szeretett kisbaba.

A levegő belém szorul.

Ebben a pillanatban tudom, hogy még az agyament nevelési stílusommal is, valahol, valamikor biztosan jól csináltam valamit. Lehet, hogy egy motorossal töltött egyéjszakás kalandból lettem terhes, és a lányomat ezzel a motoros fickóval neveltem fel a klubjában – ami nem mondható megszokott neveltetésnek –, de úgy tűnik, hogy jól csináltam. Olyan kislányt neveltem, akinek még az enyémnél is nagyobb a szíve.

Az asztalnál ülök, az összes csajom körülvesz, az összes nő a Wind Dragonsból. Szarságokról beszélünk, chipset eszünk mártogatóssal. Steph is itt van, a lány, akivel Ronan elkezdett randizni. Nem ismerem még annyira, de kedvelem őt. Nagyon szerény, kedves típus, és imádom szívni a vérét, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam. Azonnal elpirul, amint szóba kerül a szex, ami az egyik kedvenc témánk, legalábbis akkor, amikor a gyerekek nincsenek jelen. A férfiak kint vannak, építik a játszóteret a gyerekeknek, a gyerekek meg filmet néznek. Kivéve Ashert, aki az ölemben alszik.

– Szerintem normális dolog, ha egy kis elégedettséget érzel akkor, ha az expasid vagy exférjed alább adja – mondja Tia váll rángatva.– Még akkor is, ha most jelenleg boldog és elégedett vagy az életeddel, ez egy olyan pillanat, amelyet kiélvezhetsz.

– Ez nem gonoszság – teszi hozzá Anna, szórakozottság bujkál a zöld szemeiben.

– Ez egy kicsit szánalmas, de azt hiszem, hogy ha a körülmények megfelelőek, akkor szabad szánalmasnak lenni.

Felemelem a gyümölcsleves poharam.

– A kicsinyességre!

Mindenki nevet és jókedvű, felemelik a poharaikat a levegőbe, mielőtt innának egy kortyot.

– Szóval, hogy nézett ki? – kérdezem Stephet, akinek az exe a mai téma. Összefutott vele és az új nőjével valamelyik nap, és most mesélte el a történetet. Az expasija megcsalta a Stephet, amikor együtt voltak, ami ezt a pillanatot még inkább jobbá teszi, még akkor is, ha Steph túl aranyos ahhoz, hogy ezt kiélvezze.

– Nem tudom – mondja, nyilvánvalóan nem akar gonosz lenni. Az egyetlen oka annak, hogy tudunk az exéről és arról, hogy alább adta, az volt, hogy Ronan elmondta nekünk.

„Ezért hagyta el Stephet? Biztos vak vagy valami egyéb szarság lehet vele” – ezek voltak a pontos szavai, miközben gonosz vigyor terült el az arcán. „Az ő vesztesége az én nyereségem. Meg kellene köszönjem ennek a seggfejnek.”

– Miért nem mutatsz egy képet? – javaslom, most már kíváncsian. – Ismerősöd valamelyik közösségi oldalon?

Bólint, megnyom egy-két dolgot a telefonján, majd odanyújtja Tiának, aki ott ül a jobbján. Tia szemei elkerekedtek, majdnem komikus volt az egész szitu.

– Biztos vagyok benne, hogy csodás személy.

Hirtelen nevetni kezdek, abba sem tudom hagyni, olyannyira, hogy Lana elveszi a karjaimból Ashert.

– Ennyi volt, hadd lássam.

Átnyújtják a telefont.

Ránézek a képre, majd összeszorítom a számat.

– Gazdag? Nagyon tele kell legyen pénzzel, nem igaz?

Még több nevetés. Tudom, hogy gonosz vagyok, és általában nem szoktam ilyen borzalmas ember lenni. Legalábbis nem hiszem, hogy az lennék. De legyünk őszinték, mindenki volt mát hasonló helyzetben. Emlékszem, hogy egyik este megjelent a klubházban Dex exnője, és azt gondoltam, hogy igen, feljebb lépett, annak ellenére, hogy nem mondtam ki hangosan. Azt hiszem, hogy mindegyikünkbe szorul némi kicsinyesség. A különbség, hogy amikor ezekkel a nőkkel vagyok, akkor nem kell szépítenem a dolgokon. Soha nem ítélnek el azért, amilyen vagyok és ez kölcsönös. Hűségesek vagyunk egymáshoz, és senki másnak nem tartozunk ezzel. Ha felállnék és bejelenteném, hogy el kell rejtenem egy testet, akkor nagy valószínűséggel felállnának és megkérdeznék, hogy hol vannak az ásók.

– Istenem, mind a pokolra jutunk – motyogja Steph, kezével megdörzsöli az arcát, majd homlokát drámaian az asztalra fekteti.

– De ott legalább mind jó melegben leszünk – mondom, amitől ő morogni kezd, a többiek meg még jobban nevetnek. – Inkább vagyok melegben dögösen a pokolban, mintsem úgy nézzek ki, mint ő a mennyországban.

– Mi tényleg a pokolra fogunk jutni. – Lana nevet, szabad kezével valamit ír a kis noteszába. Esküszöm, hogy ennek a nőnek jogdíjat kellene fizetnie azért, amiért ennyi beszólásomat felhasználja. Feljegyzem magamnak, hogy nézzek bele a jogdíjak szabályozásába.

– Hogy ismerkedtetek meg Ronannel? – kérdezi Bailey Stephet, állával a kezére támaszkodik.

– Látott az étteremben. Amikor elmentem az étteremből, követett kifelé, és beszédbe elegyedtünk. Meghívott a klubházba.

– Ááá, a jó öreg „meghívlak a klubházba” trükk – mondja Anna vigyorogva. – Mit válaszoltál neki?

– Nemet mondtam – mondja Steph mosolyogva. – Aztán egy hónappal később útjaink újra találkoztak, és úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt.

Tracker besétál a szobába, teljesen lazán veszi, hogy mind ott vagyunk, egyenesen odamegy Lanához, és hátulról átkarolja, óvatosan, mert még mindig ott van Asher a karjaiban.

– Nem tudom túltenni magam rajta, hogy mennyire hasonlít Sinre – mondja, miközben az imádnivaló fiamra néz. És igaza van, a fekete hajával és kék szemeivel, Asher olyan, mint egy mini Dex. Baseballütővel kell majd elhajtanom a lányokat a közeléből. Vagy inkább a nunchakummal, nem akarok túl kiszámítható lenni. A pokolba is, Clover talán hamarabb szétrúgja a seggüket. Nézem Asher pufi, aranyos arcocskáját, és vigyorgok. Szegény kölyök szűz marad a húszas évei végéig.

Dex besétál és körülnéz, majd tekintete megállapodik rajtam.

– Hol vannak a gyerekek? Meg akarom mutatni nekik a játszóteret.

– Máris kész vagytok? – kérdezem, és nappali felé mutatok. – Mind ott vannak bent.

Kíváncsian felállok, és kimegyek. Amikor kilépek az ajtón, meglepődöm a látványon. Egy egész nagy játszóteret dobtak össze, csúszdával és hintákkal, mindennel, amiről egy kisgyerek álmodhat.

– Szent szar – motyogom. Clover imádni fogja, sőt, minden gyerek imádni fogja. A hátsó ajtó kinyílik, ezért hátrafordulok, nézem, ahogy izgatottan kifelé szaladnak. Clover sikítani kezd örömében, amikor meglátja. Rhett, Tia és Talon fia, a levegőbe bokszol, Bailey és Rake lánya, Cara, ott áll tátott szájjal, kezükkel aranyos kis orcájukat összeszorítják.

– Imádom! – kiáltja Clover, majd odarohan. A többiek követik. Mindenki kijön, hogy lássa az építményt, Dex ott áll mellettem, csípőmön pihenteti a kezét.

– Szép munkát végeztetek – mondom, miközben a rohangáló gyerekeket nézem, akik mindent fel akarnak fedezni.

– Tudom – válaszolja a pimasz férjem, megcsókolja a halántékom. Aztán elveszi Ashert Lanától, a mellkasához szorítja a fiúnkat. – Soha nem gondoltam, hogy megérem a napot, amikor egy kibaszott játszótér lesz a klubházban. Biztos vagyok benne, hogy Jim forog a sírjában.

Vigyorgok Jim, a régi WDMC elnök, említésére.

– Megváltoztatnál valamit? – kérdezem, habár már tudom a választ.

– Kibaszottul nem.

Mosolygok.