4.-5. Fejezet

 

NÉGY

Fordította: Aiden

 

 

Faye

 

Töltök Arrow-nak egy pohár scotchot és figyelem, ahogy belekortyol.

– Hogy mennek a dolgok?

– Jól – feleli bólintva. Éppen mondani akarna még valamit, mikor Irish besétál, és leül mellé. Öntök neki is egy pohárral.

– Mi a szart fogunk ezzel kezdeni? – kérdi tőlem Irish a szokásosnál is erősebb ír akcentussal, ami azt jelenti, komolyan aggódik.

– Hogy érted azt, hogy mi fogunk? – vonom fel a szemöldökömet. – Szerintem el kéne mondanod Tinának az igazat. Tudod, mennyire tud az fájni, ha kiderülne, hogy rajta kívül mindenki tudta?

– Higgy nekem, tesó – grimaszol Arrow –, mondd el neki a kibaszott igazságot, mielőtt mástól hallja meg.

Irish csalódottan végigsimít sötét haján.

– Kurvára ki fog készülni, amiért hazudtam neki. Miért nem bírja egyszerűen elengedni a dolgot?

– Mert nő – vigyorodok el, és visszacsavarom a kupakot a whiskey-s üvegre. – Csak beszélj vele, Irish. Igen, ki fog akadni, és némi bocsánatkérésre és magyarázatra is szükség lesz, de túllesz rajta. Csak hagyd, hogy először kidühöngje magát.

– Kidühöngje? – kérdi, szemei elkerekednek. – Bezárom valahova, hogy ne tudjon elszökni.

Forgatom rajta a szemem, de őszintén szólva, valószínűleg jó ötlet. Az sosem vezet jóra, ha egy nő feldühödik és elrohan. Vegyük például Annát. Egyszer berágott Arrow-ra, és elhagyta a klubházat, csak azért, hogy Talon elrabolja. Bár akkoriban még nem ismertük őt.

– Csak magyarázd el neki, hogy meg akartad őt védeni, és ismerd el, hogy szólnod kellett volna erről hamarabb –mondom Irishnak, majd hozzáfűzöm–, és hogy megbántad, meg sajnálod.

Összepréselt ajkai elárulják, ez nem nagyon tetszik neki, de ez van.

– Félre kell tenned a büszkeséged, Irish, ha meg akarod tartani a csajodat.

Úgy tűnik, ez kijózanítja.

Ezután érkezik Ronan a konyhába, és csatlakozik hozzánk az asztalnál.

– Tanácsra van szükségem, hogy mit kezdjek Steph-fel. Visszahúzódik, de kurvára nem vágom, miért. Miért ilyen bosszantóak a nők? Vissza kellene hozni azokat az időket, mikor csak nyakon vághattuk és hazacipelhettük az asszonyainkat.

– Azt még mindig megteheted – mondja Arrow komoly arccal. – Csak nem nagyon fogják tolerálni.

– Nem nagyon? – kérdem, és szemem akkorára kerekedik, mint egy csészealj. – Testi sértés és emberrablás?

– Faye, koncentrálj – mordul Ronan, és egyenesen a whiskey-s üvegből iszik.

– Pajtában nevelkedtél? –veszem el tőle a palackot, és megtörlöm a száját.

Ebben a pillanatban Tracker viharzik be, jól néz ki férfikonttyal a feje búbján.

– Óriási problémám van. Faye, szükségem van rád, most azonnal.

Felnyögök, eltakarom az arcomat a kezemmel.

– Irish, mondd el Tinának az igazat. Ronan, beszélj Stephfel, és kérdezd meg, mi jár a fejében. Arrow, beszéljünk ma valamikor négyszemközt, mert tudom, hogy nyomja valami a lelked. És Tracker… – felállok, és odamegyek hozzá –mi kéne?

– Egy női testőr.

Nem mond erről többet, én meg nem kérdezem. Felvilágosíthat a részletekről az autóban, ha elindultunk.

– Menjünk.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy lettem én az, akihez mindenki tanácsért és segítségért fordul. Pont én. Szárnyalok, mindent félvállról veszek, lövésem sincs, hogyan navigáljak az életben, csak annyi bizonyos, hogy sosem adom fel.

Talán ezért fordulnak hozzám.

– Ez eszembe sem jutott volna –ismerem be, miközben körbepillantok Lana könyvbemutatóján. – Azért cipeltél ide, hogy védjelek meg a rajongóktól? Túl kéne lépned magadon, Tracker.

– Kibaszottul megrohannak, és taperolják a hasizmomat – panaszkodik, és lepillant rám. – Szükségem van egy nőre, hogy megvédjen. Lana el van foglalva a dedikálással, és te elég vagány vagy ahhoz, hogy távol tartsd ezeket a csajokat.

– Nem fogom bántani Lana olvasóit – mondom komolyan. – Sosem kellett volna pózolnod annak az átkozott könyvnek a borítóján, akkor ez az egész most nem lenne probléma.

– Akkor is eljönnék, hogy támogassam Lanát – feleli. – Szóval akkor is rámszállnának.

Láthatóan nincs gondja az önbizalmával.

– Legalább ne tégy úgy, mintha nem élveznéd.

– Egyáltalán nem élvezem, hogy próbálják megfogni a farkam –morogja, és vállat von. – Ez egy nagyon kínos helyzet.

Kibuggyan belőlem a nevetés.

– Megfogják a farkad? Na, ne süketelj. Mintha bármelyik csaj tenne ilyet. Szerintem túlzol. Gyere csak, látni akarom, mit művelnek veled.

– Látni akarod, hogy idegen csajok lecsapnak rám? Az lenne a dolgod itt, hogy megvédj.

– Az te leszel. Élvezd ki a figyelmet, Tracker. Használd ki a szépfiús külsődet. Segíts népszerűsíteni a csajodat, és törd meg azt a sztereotípiát, hogy a legtöbb motoros öreg és sörhasa van.

Lana mellett kiszúrok egy írót, akit nagyon kedvelek, és aki szintén dedikál, és árulja is a könyveit.

– Megyek, szerzek pár dedikált példányt.

Elsétálok, Tracker pedig ott marad, tanácstalanul leesett állal, ahol hagytam. Biztosan elboldogul egyedül is pár percig. Végül néhány fantasztikus olvasóval és szerzővel is elbeszélgetek. Amikor egy óra múlva körülnézek, és látom, hogy vagy tíz nő veszi körül, rájövök, hogy nem, valószínűleg mégsem boldogul egyedül. Lana integet az asztala mellől, mikor észrevesz, így odafurakszom hozzá. Mióta megjöttem, nagyon elfoglalt, de mostanra már mintha kezdene kicsit lecsillapodni a hangulat.

– Nem is tudtam, hogy itt leszel ma –ragyog fel az arca, szemüvegét feltolva az orrán.

– Bárcsak azt mondhatnám, hogy azért jöttem, hogy drukkoljak érted, de az az igazság, hogy a pasid hozott –mondom Trackerre mutatva. – Az ő erényét védem.

– Úgy tűnik, nagyszerű munkát végzel –feleli szárazon, miközben nézzük, hogy egy csaj felhúzza Tracker pólóját, hogy megpillanthassa kockás hasizmait.

– Ha ezt Dexszel művelné, a picsa már rég a padlón lenne – jegyzem meg, de Lana csak nevet.

– Hűha, tényleg nagyon kedvelik őt. Szerinted azért, mert a barátom, nem veszem észre, milyen jóképű valójában? Mert én most csak azt látom…Tracker – szólok kikerekedett szemmel.

Láttam már őt, hogy sört nyalogat a konyhaasztalról.

Aztán máskor, azt gondoltam, mennyire elképesztő pasas. Bár nem hiszem, hogy Lana örülne, ha hallaná ezt. Mikor először találkoztam vele, épp rajtakapott a frigójuknál egy palack vízzel és megszagolta, hogy biztosan nem vodka van-e benne. Azt gondolta, fura vagyok. És aranyos. Olyan, mintha egy nemzedékkel ezelőtt lett volna.

– Olyan jóképű –méri végig Lana a párját a feje búbjától, a lábujjáig. – Akár modellkedhetne is főállásban, ha akarná.

Elvigyorodok, ahogy nézem, hogy pózol a fotókhoz, mosolyog egy-egy fénykép erejéig a csajokkal.

– Ezt muszáj felvennem, hogy megmutassam a többieknek. Annyira vicces. Imádja ezt az életet, de úgy tesz, mintha nem tetszene neki, hogy rá irányul a figyelem. Hogy mit fog ezért kapni a srácoktól otthon!

Előhúzom a mobilom, megnyomom a felvétel gombot, és közelebb megyek hozzá, épp időben, hogy halljam, mikor egy csaj megkérdi tőle, mikor szerepel megint egy másik borítón.

– Rendben, hölgyek, a műsornak vége – szólok, megragadva Tracker karját. – A modellünknek szüksége van némi pihenésre.

Visszarángatom Lana asztalához.

– Oké, Lana, te jössz. Hazamegyek a fiamhoz, majd el kell hoznom suliból a lányomat.– Szünetet tartok. – És muszáj ennem valamit. Éhes vagyok, és szeretnék egy burritót. Csirkét, rizst és fűszeres szószt. Zöldséggel, meg jalapenoval együtt.

Lana megpaskolja a maga mellett lévő széket, Tracker leül, nem túl boldogan.

– Túléled – vígasztalom. – Csak mondj nekik néhány viccet, azzal elijeszted mindet.

Tudom én, hogy titokban élvezi ezt; senki sem kényszerítette, hogy ma itt legyen. Figyellek, Tracker.

Már éppen indulnék, mikor Tracker felpattan, és megragadja a felkaromat.

– Persze, hogy túlélem.

Szembefordulok vele, oldalra biccentem a fejem.

– Akkor miért csaltál ide azzal az ürüggyel, hogy védjelek meg?

Leveszi rólam a kezét, félszegen pillant le rám.

– Már soha nincs időnk egymásra. Régen sokat lógtunk együtt. Nem is tudom, azt hiszem, csak hiányzott egy kis Faye-idő.

– Vagy úgy – felelem megenyhülve. – Találhatunk időt arra, hogy együtt lógjunk, Tracker.

Most, hogy annyi minden történik az életemben, anya vagyok, dolgozom, és ott van a klub is, azt hiszem, megfeledkeztem arról, hogy régen mindannyian 24/7 órában együtt voltunk. Akkoriban azonban még nem voltak gyerekeink, a fiúk nagyrésze facér volt, és nem volt jobb dolguk, mint engem basztatni. Eszembe vésem, hogy szerveznem kell magunknak egy kis összejövetelt. Talán elmehetnénk lövöldözni, vagy ilyesmi.

– Jó – válaszol, a gyengéd pillanatnak vége. Megpuszilja a fejem búbját, és visszacsüccsen a székére.

Elköszönök tőlük, majd Tracker terepjárójával hazamegyek. Dex otthon van Asherrel, de most el kell majd mennie pár dolgot elintézni a Riftbe, míg én otthon maradok a kicsikkel, vacsorát főzök, megfürdetem és ágyba dugom őket. Mikor hazaér, végre kettesben lehetünk, és én ezt már nagyon várom. Ebből állnak a napjaim, és ez sokkal normálisabb, mint azt bárki gondolná. Nem csinálok vagány dolgokat mindig; elsősorban anya vagyok és feleség.

– Szia – adok egy puszit Dexnek, mikor látom, hogy a konyhaasztalnál valami papírmunkát intéz, miközben Asher békésen szuszog a mellkasán.

– Szia, milyen napod volt? – kérdi, és rámmosolyog. – Elintézted a jótékonysági futást?

– Nem igazán – ismerem be, elveszem tőle Ashert, és az ölembe fogom. – Eléggé elterelődött a figyelmem.

Valójában eszemben sem volt, miért mentem tulajdonképpen a klubházba, mert mindenki a saját drámájával bombázott, ahogy odaértem. Megcsókolom Asher feje búbját, mélyen beszívom imádott babaillatát.

– Hiányoztál, kiskrapek.

– Szeretnéd, hogy elhozzam Clovert? – kérdi Dex, feláll és mindkettőnket megölel.

Megrázom a fejem.

– Nem, megoldom. Hazahozom én; te csak menj, intézd a dolgodat. Holnap viszont be kell mennem a törvényszékre, majd akkor te mész érte.

– Rendben – feleli, mégegyszer megcsókol, fogja a kulcsait, majd távozik. Leülök, és csak élvezem, hogy Ashert a karomban tarthatom. Miután annyi ember között voltam egész nap, jólesik egy kis béke és nyugalom.

Ez a világon a két legjobb dolog.

ÖT

Fordította: Jane

 

 

Faye

 

Másnap, úgy tűnt, hogy Irish megfogadta a tanácsomat, és elmondta az igazat Tinának a volt pasijáról, mert hallom a kiabálást, abban a pillanatban, hogy belépek a klubházba. Azért hozta ide, hogy itt mondja el, mert abban reménykedett, hogy lesz mentsvára? Kint találom őket, Tina mindenfélét dobál felé, arca vörös a dühtől. Leülök, és kinyitom az üdítős dobozomat, készen, hogy élvezzem az előadást. Valószínűleg rám is dühös lesz, és mindenkire, mert mi mind benne voltunk Irish meséjében. Minden joga megvan ahhoz, hogy dühös legyen. Valószínűleg most egyedül érzi magát, mintha senki nem állna az ő oldalán. Mi mind ellene voltunk.

Ám, a dolgok nem feketék és fehérek. Ő Irish old ladyje, és ő dönti el, hogyan kezeli őt, nem mi. Mi támogatjuk őt, bármiről is legyen szó. Hosszabb ideje ismerem Irisht, mint Tinát, és Irish már családtag. És miközben mi nők összetartunk, ebbe a szarba most nincs jogom beleszólni. Általában mindig felszólalok, amikor a férfiaknak fel kell hívni valamire a figyelmüket, mint például, amikor Vinnie hülyén viselkedett, amikor kiderült Shayla terhessége, de a legtöbb esetben tényleg próbálom befogni a számat. És itt most a megpróbálom szón van a hangsúly. Nehéz dolog ez, amikor mindenki hozzám fordul tanácsért.

– Te hazug szemét! Nem tudom elhinni, hogy hagytad, hogy azt higgyem, hogy megmentettem a helyzetet, hogy a tervünk sikeres volt! – üvölti felé bökve. – Amikor egyszerűen csak megölted, hogy megszabadulj a problémától!

Összerándulok. Miért nem üvölti egy kicsit hangosabban, hogy a világon mindenki meghallja? Biztos vagyok benne, hogy a rendőrség, akik néha elhaladnak a klubháznál, örülnének, ha hallanák ezt a kijelentést.

Irish kiszúrja, hogy ott vagyok, és olyan pillantást küld felém, amely egy igazi segélykiáltás. Sóhajtok, leteszem az italomat és odamegyek hozzájuk, éppen, amikor Tina hátat fordít Irishnak, vállai rázkódnak, ahogy sírni kezd.

– Hadd próbáljak meg beszélni vele – mondom neki. Bólint, de nem mozdul, csak nézi őt tehetetlenül. – Irish, adj nekünk pár percet. –Vonakodva hátralép pár lépést, de úgy tűnik, hogy ennyi az összes tér, amit hajlandó adni nekünk. Megérintem a vállát, oldalra söpröm a gyönyörű göndör vörös haját.

– Gyere, beszélgessünk.

Arra várok, hogy az arcomba vágja, hogy mindent tudtam, de nem mondtam el neki. Miért akarna egyáltalán szóba állni velem? De mégsem ezt teszi, ezért úgy érzem, hogy ő jobb ember nálam. A gyerekek hintájához vezetem, ahol intek, hogy üljön le az egyikbe, míg én elfoglalom a másikat.

– A férfiak alábecsülnek minket, nőket – kezdek bele, lassan hintázva. – Irish csak meg akart védeni téged. Igen, hazudott. Igen, jogodban áll dühösnek lenni. De a nap végén, van egy férfi, aki hajlandó gyilkolni érted, eltussolni, majd hazudni róla, hogy neked ne kelljen bűntudatot érezned, hogy a kezeidet nem kelljen bemocskolnod, míg az övé egyre jobban bemocskolódik. Nem azt mondom, hogy amit tett, az helyes volt – inkább ott kellett volna hagyni, megrohadni a börtönben. De nem ez történt, és az ő fejében, valószínűleg ez tűnt a legjobbnak és a legbiztonságosabbnak hosszútávon. Darren nem tud már ártani neked. Nem jelent fenyegetést, nem tud zaklatni, és most már gyógyulhatsz. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy önző volt, hogy megölte, amikor te nem akartad, hogy ez így történjen, de őszintén hiszem, hogy azt tette, amit helyesnek gondolt, annak érdekében, hogy megvédjen. Tudod, hány nő adna meg bármit, hogy egy ilyen férfi védelmezze őket? Nézd az összképet, Tina – mondom, felállok és rámosolygok. – Sajnálom, hogy hazudtam neked és belementem a dologba, de most miért nem leped meg Irisht azzal, hogy megmutatod neki, hogy te vagy számára a megfelelő nő? És hogy ez a súly nem túl nehéz, hogy képes vagy elviselni, mert elég erős vagy hozzá, igaz, Tina?

Hallgatja, amit mondok neki, de nem szól semmit, így nem tudom, hogy szavaim eljutnak-e hozzá vagy sem. Hé, én megpróbáltam. Bemegyek a házba, megérintem Irish karját, ahogy elhaladok mellette.

Amikor visszafordulok, látom, hogy ölelkeznek, ettől elmosolyodom.

– Nos, ez egy kicsit kínos – mondom, amikor megpillantom Talont a klubház konyhájában, egy WDMC feliratú mellényt viselve. – Most már a mi színeinket viseled, mi?

Nem emlékszem, hogy mikor láttam a klubházban olyan férfit, aki nem tartozott a családomba. Nem mindennapi, hogy új arcot lát az ember itt, hacsak a férfiak nem hozzák el a csajaikat.

Talon és Ranger első pillanattól kezdve tisztelni fognak? Vagy majd bizonyítanunk kell egymás előtt, hogy kik is vagyunk, hogy mi az álláspontunk, ki mellett állunk? Tudom, hogy nyíltan nem fognak tiszteletlenül viselkedni velem szemben, mert Dex kitépné a szívüket, de ez nem jelenti azt, hogy automatikusan tisztelni fognak. Belépni ebbe az MC-be nem jelenti azonnal, hogy szoros kapcsolatok és kötelékek születnek – dolgoznod kell értük, majd azért is, hogy megtartsd őket.

Oka van annak, hogy a Wild Men tagjai nem olyanok, mint mi, mert egy bizonyos típusú embernek kell lenned, hogy boldogulj ebben a környezetben, és a jó okok kell, hogy vezéreljenek ahhoz, hogy itt legyél. Talon lepillant és vigyorog.

– Mi van, úgy gondolod, hogy nem illik hozzám?

– Még nem döntöttem el – mondom, mutató ujjammal az arcomat pöckölgetem. Úgy döntök, hogy témát váltok.

– Valami hír a besúgóról?

Az arckifejezése sötétté válik, állkapcsa megfeszül.

– Ó, el fogom kapni azt a rohadékot, mert nem rejtőzhet örökké. Csak idő kérdése, és mindenért megfizet, amit valaha is tett.

– Á, a bosszúvágy vezérelte út mindig pezsdítő.

– Sohasem unalmas, az már biztos – vág vissza.

– A régi klubod meg akar majd ölni?

– Megpróbálhatják, de amúgy nem. Slice megérti.

– Ennyire kemény vagy, igaz?

– Ja – vágja rá vigyorogva. – Ismerem őket, tudom, hogy nincs bennük annyi, hogy le akarjanak vadászni, Faye. Nélkülem és Ranger nélkül az az MC csupán az Anonim Alkoholisták Klubja.

– Szent szar, az új fiúnak van humora – mondom nevetve.

– Az új fiú? Akkor ezen túl így fogtok szólítani? – kérdezi, engem vizslatva.

– Eh, a Talon egy jó név. Kár lenne nem használni. Azt jelenti karom, igaz?

– Ja, egy kicsit félelmetes is, hogy tudsz róla – mondja bólintva.

Vállat vonok.

– Nem emiatt vagyok hátborzongató. Vannak gyerekeim. Neveket kutatok fel és a jelentésüket. Nem nagy dolog.

– Bassza meg, a legváratlanabb dolgokkal állsz elő – vágja rá nevetve.

– Ó, fogalmad sincs róla. Hol van Ranger?

– Itt van valahol. Miért?

– Üdvözölni akarok őt is a családban.

– Remélhetőleg kedvesebben fogod, mint ahogy engem – mondja felhúzott szemöldökkel.

– Pedig most még kedves is vagyok – vágok vissza szempilla rebegtetve. – Mi most épp összehaverkodunk, Talon.

– Haverkodunk? Úgy érzem, hogy alkohol is közre kell játsszon.

– Miért, le akarsz itatni? – bámulok rá meredten. – Gondolod, hogy ha elködösíted az elmémet, akkor jobban foglak kedvelni?

– Miért, most nem kedvelsz?

– Nem az van, hogy nem kedvellek – válaszolok összefűzött ujjakkal. – Hanem egyszerűen nem ismerlek.

– Mindenki más kedvel engem.

– Bátor megjegyzés, tekintve, hogy kapásból fel tudok sorolni párat, akik egyáltalán nem kedvelnek.

– És mégis a szavazás egyhangú volt.

– Ami fel is keltette az érdeklődésemet – vallom be. Meglepett Arrow és Rake szavazata. Talon nagyon tökös kell legyen, ha ők is itt akarják látni, főleg, hogy annyira utálják.

– Még soha nem találkoztam hozzád hasonlóval –mondja Talon hunyorogva. – Annyira nyitott és kedves, mégis olyan sötét és misztikus.

– Ikrek a horoszkópom – mondom vállat vonva, mintha ezzel mindent megmagyaráznék. – Két oldalam van. Egyik oldalamat mindenki szereti, a másikat… kevésbé.

Talon bólint, ellöki magát a pulttól, felém lépked.

– Nem ismerlek, Faye, de mindenki, akit szeretek, kibaszottul imád téged. Nem kell tesztelned engem, hidd el, bizonyítani fogom a lojalitásomat a Wind Dragons irányába.

Megpuszilja a fejem búbját és magamra hagy, én meg ott állok döbbenten. Talán Talon és én mégiscsak jól ki fogunk jönni egymással.

Már délután van, amikor Arrow kijön hozzám, miközben én a késdobálást gyakorlom, a háttérben a „Don’t Let Me Down” szól a Chainsmokerstől. Szeretem frissen tartani a képességeimet, hogy biztos legyek benne, hogy megfelelően tudom használni a fegyvereket. Annak ellenére, hogy anya vagyok, attól még önmagam vagyok, és még mindig meg tudom védeni magam. Valójában, miután megszülettek a gyerekek, még elszántabb vagyok, mert eljöhet az idő, hogy meg kell védenem őket.

– Ne szúrj le – mondja Arrow figyelmeztetően, majd odaáll mellém. Jobbra pillantok, felnézek rá. Szakálla még hosszabb, mint általában, barna szemeit a céltáblára szegezi. Felé nyújtok egy kést, elfogadja.

– Mi újság, Arrow?

Eldobja a kést, pont a célpont közepébe, majd válaszol.

– Szeretném valami kedvességgel meglepni Annát. Valami…

– Romantikussal? – vágok közbe hatalmas mosollyal. – Te kis aranyos, Arrow! Ki gondolta volna, hogy ilyen is lakozik benned? – mondom, majd egy kis szünetet tartva folytatom. – Én biztosan nem.

Morog, majd tenyerét felém fordítja, egy újabb kést kérve. Felveszek egyet a földről, mert a fűbe leszúrtam őket magam mellé, és felé nyújtottam egyet nyelével.

– Nem vagyok éppen romantikus típus – motyogja, majd eldobja a kést. – Szükségem van valami ötletre.

– Miért nem főzöl neki vacsorát? – javaslom. – Gyertyákkal. Vagy vidd el valahová, valami hajóútra vagy valamire. Ó, és vegyél neki valamit. Szeretjük az ajándékokat.

– Ennyire egyszerű, mi? – mondja karját összefonva a mellkasa előtt, miközben engem vizslat. – Vacsora, gyertyák, egy vakáció és egy ajándék.

– Elmegyek veled vásárolni, ha szeretnéd.

Sóhajtva a tarkóját dörzsöli.

– Igen, ez jól hangzik, benne vagyok.

– Rendben. Látom, még egy vénember is tanulhat új trükköket.

– Nem vagyok vén – morogja, miközben morcos fejet vág, pont, ahogy a korához illik.

– Eléggé vén vagy – mondom fintorogva.

– Ezt ne említsd senkinek.

– Nem fogom – válaszolom szemforgatva. – Egyébként is, mi a nagy dolog ebben? Anna egy szerencsés nő, hogy ilyen pasija van, aki el akarja kényeztetni, főleg, hogy már nem a nászutas korszakban vagytok.

– Igen, igen – dörmögi, de én csak mosolyogni tudok rajta. Arrow nagyon zárkózott ember, nem szereti, ha az emberek bármit is tudnak a magán dolgairól. Olyan hosszú ideje ismerem már a mellettem álló lobbanékony férfit, hogy már teljesen megértem őt. Állhatnánk így órákig, vagy akár kést dobálhatnánk, akkor is minden a legnagyobb rendben lenne. A köztük lévő csend többet elmond, mint mások hangos beszélgetése. Tele van barátsággal, szeretettel, elfogadással, olyan kapoccsal, ami csak azok között alakulhat ki, akik már megjárták együtt a poklot is.

– Gondolsz néha rá?

– Kire? – kérdezi, noha biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja, kire gondolok.

– Maryre.

– Igen – válaszolja egy pár másodperc csend után.

– Én is – mondom, hangomban ott lebeg a szomorúság. És most két ex-Wild Men tag van a klubunkban. Azt hiszem, hogy soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.

– Jobb, ha indulok dolgozni – mondom, kezemet a farmeromba törlöm. – A szövetségiek a segítségemet kérték egy ügyben.

– Nem értem, hogy miért akarsz nekik segíteni – morogja Arrow fejét rázva.

Vigyorgok, és megszorítom a vállát.

– Kellenek a kapcsolatok, hogy legközelebb, ha sittre kerülsz, akkor időben ki tudjalak hozni onnan.

Ajka megrándul. Elköszönök és elindulok.

Egyik férfi sem örül, hogy a szövetségieknek dolgozom, de olyan nő vagyok, akinek konkrét terve van. Minél több kapcsolatot alakítok ki, annak nagyobb hatalomra teszek szert, ezzel még jobban meg tudom védeni a családomat. Az engem vezérlő ambíció mindenki számára hasznos tényező. Csak meg kell bízniuk bennem.