12.-13. Fejezet

 

TIZENKETTŐ

Fordította: Aiden

 

 

Faye

 

– Bilincsbe verted már Stephet? – kérdem Ronantól, mikor másnap a gyerekeket figyeljük, akik a szabadban játszanak.  – Talán teherbe kellene ejtened. Akkor muszáj lenne maradnia.

Amikor úgy tűnik, tényleg eljátszik a gondolattal, úgy érzem, hozzá kell tennem:

– Ronan, csak vicc volt.

– Nem tudom, mi a helyzet vele – pillant rám. – Talán ez az egész túl sok neki, tudod? Mikor meghallotta, hogy eltűntél, nagyon kiakadt. Valószínűleg belelovalta magát, hogy ő lesz a következő.

– Ja, talán nem kellett volna elmondanod neki – felelem sóhajtva. – Meg kell könnyítened számára ezt az őrületet, Ronan; nem zúdíthatsz csak úgy mindent a nyakába. Bárkinek sok lenne.

– Könnyítsem meg az őrületet? Honnan veszed ezt a szart? – kérdi nevetve. – Basszus, de igazad van. Határozottan segíteni kellett volna neki. Gondolom, túl sok volt ez számára. Az effajta élet nem való mindenkinek.

– Ha szakítasz vele, szeretnéd, hogy megverjem?

– Ez is vicc volt?

– Akarod, hogy az legyen? – kérdem vigyorogva.

Felnevet, és megcsóválja a fejét.

– Talán attól meggondolja magát? Ki tudja.

– Akarod te azt a lányt? – szalad ki a számon. – Úgy értem, úgy igazán akarod? Párodul és örökké, mint más nőt sohasem, úgy, akarod? 

– Baszki, még nagyobb nyomás?

– Igen vagy nem, Ronan. Mondd ki az első dolgot, ami eszedbe jut.

– Ez borzasztó tanács – morogja. – Ez oda vezet, hogy a szíved helyett a fejeddel döntesz.

– Szóval? – térek vissza a kérdésemhez.

– Igen – mondja halkan, de olyan halkan, hogy én is alig hallom.

– Komolyan? – lepődök meg. Megjegyzem magamnak, hogy beszélnem kell Stephfel, ha legközelebb találkozunk, hogy lássam, mi jár a fejében. Tényleg kedvelem őt. Szerintem ő is szívesen tartozna közénk, ezért csodálkozom, hogy miért viselkedik Ronannel hol így, hol úgy.

– Mama, ezt nézd! – kiabál Clover, pörgetve a hulahoppkarikát a derekán. Még engem is meglep, milyen jól megy már.

– Nagyon ügyes vagy! – szólok oda neki, aztán Carának szurkolok, aki ugyanazt csinálja. Igazi kis bajnok mind a kettő. Rhett odajön, hogy ellenőrizze, de nem száll be a játékba. Talán ezt túl lányos dolognak tartja. A fiúk hullahoppozhatnak? Biztos, hogy ők is játszhatnak vele. A nemi identitás nem lehet kizáró tényező. Rálesek Rangerre, aki épp leül a mellettem lévő székre.

– Tudsz hullahoppozni?

Úgy néz rám, mintha eszemet vesztettem volna.

– Mi a fasz?

– Gyere már, fogadok, hogy nekem jobban megy, mint neked – mondom, és felállok.

– Remélem is – motyogja, de ő is feláll, és elindul utánam a gyepre, ahol a gyerekek játszanak.

Felveszem az egyik karikát, a rózsaszín-zöld csíkosat, belelépek, a csípőm köré emelem, aztán körbeforgatom a derekam körül. Kisgyerekkoromban játszottam vele utoljára, és tényleg jó érzés. Szabad.

– Gyere, Ranger!

Ranger rám néz, szintén úgy, mintha megőrültem volna, aztán elsétál. Azonban elmosolyodom, mikor észreveszem, hogy Dex a falnak támaszkodva engem figyel, olyan kifejezéssel az arcán, amit képtelen lennék megunni. Ha egy pasi úgy néz rád, ahogy Dex rám, úgy érzed, nincs olyan, amit meg ne tehetnél. És az ő szemében valószínűleg nincs is.

– Apa, nézd, milyen jól megy neki! – Clover, aki mindig is a legnagyobb rajongóm volt, szinte sugárzik. Dex odalép, megragadja a karikámat, annál fogva magához húz.

– Tudod, milyen gyönyörű vagy most? – dorombolja a fülembe.

– Persze – kacsintok rá. A karika a földre hull, megfogja a kezem, aztán a gyerekekre néz.

– Cara, Rhett, anyukátok már keres titeket. Ideje hazamenni.

Bár tiltakoznak egy kicsit, de követnek minket befelé.

– Nem hozok fagyit neked csak azért, mert múlt héten elraboltak – mondja Vinnie, és végigsimítja a fejét.

– Szóval azt mondod, hogy az, hogy majdnem megöltek, mindössze egy múlt heti hír? Mert ez egyszerűen durva, Wolf.

– Pontosan ezt mondom – feleli vigyorogva. Együtt nézzük a tv-t, de nem igazán érdekel senkit.

Egy párnát vágok a fejéhez.

– Én még emlékszem, mikor mindig elvittél magaddal fagyizni.

– Mert vigyáznom kellett rád, és nem volt más választásom.

– Gonosz vagy! – mondom sóhajtva, szokásomhoz híven drámaian.

– Tudom.

– Nem is szeretlek már.

– Dehogynem szeretsz – feleli magabiztosan.

A bunkó.

Ronan jön be, és leül a kanapéra.

– Min vitatkoztok már megint?

– Fagyin és emberrabláson – mondja Vinnie, és csatornát vált.

Nem veszek tudomást róla, inkább Ronanhez fordulok.

– Holnap Stephfel ebédelek. Üzent, hogy jó lenne talizni, ezért úgy gondoltam, hogy remek lehetőség lenne beszélgetni kicsit vele.

– Szóval neked ír, nekem meg nem? Az fasza.

– Te írtál neki? – kérdem.

Bólint.

– És hívtad is?

Ismét bólint.

– Ronan, azóta már biztosan rájöttél, hogy egy nő érdeklődését úgy tarthatod fenn, hogy nem veszel róla tudomást – ráncolom az orromat. – A pasik ezeket a dolgokat miért nem tanulják meg?

– Szóval, hogy is van ez? Azt mondod, egyáltalán ne keressem? Nem fogja akkor azt hinni, hogy nem is érdekel engem?

– Kétségbe vonja majd az érdeklődésedet, ami felkelti az övét – próbálom elmagyarázni. Az órámra pillantok, majd felugrom a kanapéról. – Basszus, tíz perc múlva munkában kell lennem.

Mikor azt mondom, munkában, mindenki azt hiszi, hogy az ügyvédi irodára gondolok, pedig jelenleg épp egy új ügyön dolgozom a szövetségiekkel. Egy nő eltűnt, és mindent megteszek, hogy kiderítsem, mi történhetett vele. Nem tudom, miért engem kértek fel, hogy segítsek az ügyben, de gondolom, hogy köze van a motoros kapcsolataimhoz, vagy valami ilyesmi lehet, ha engem akarnak. A munkám során határok vannak átlépve. A szövetségieknek először az ügyvédi képességeim miatt kellettem, de most a kíváncsiságom az ügyek nyomozati oldala felé hajt. Ha egy nő eltűnik, hogyne tennék meg minden tőlem telhetőt, hogy segítsek rajta? Búcsút intek a fiúknak, és beszállok az autómba. Ideje, hogy bekeményítsek.

– Csajszi, ez őrület, mennyire finom – mondom Stephnek, gyakorlatilag beszippantom a desszertet. Shaylára pillantok, aki szintén velünk ebédel. – Neked is ilyet kellett volna rendelned, mint az enyém.

– Tudom – feleli, sötét haját a füle mögé simítva. – Francba. A tiéd sokkal jobban néz ki.

– Ez a kedvenc kávézóm – közli Steph, és belekortyol a turmixába. – Legalább hetente egyszer eljövök ide.

– Mostanában színedet sem láttuk a klubházban – mondom nem túl finoman. Csak tudni szeretném, mi jár a fejében. Ha egyáltalán nincs oda Ronanért, akkor a pasinak tovább kell lépnie. Talán rendezek neki egy továbblépős bulit a Toxicban.

– Őszintén szólva, mikor megtudtam, hogy – körbepillant és drámaian lehalkítja a hangját – elraboltak téged, tudtam, hogy az a hely nem nekem való.

– Már jóval azelőtt elhúztál – mutatok rá. – És ne vedd sértésnek, drága, de ha nem akarsz ebben a világban maradni, akkor mi sem ebédelhetünk együtt, vagy mutatkozhatunk nyilvánosan. Ez pont olyan, mintha közülünk való lennél. Az emberek legalábbis ezt gondolják.

Bailey-vel ez megtörtént már korábban. Már azelőtt megfenyegették, mielőtt visszament volna Rake-hez, pedig csak a barátunk volt.

Steph lesüti a szemét, az ételébe bámul, talán többről lehet itt szó, mint amit el szeretne mondani. Úgy döntök, hogy inkább témát váltok.

– Nos, ha eszed ágában sincs többé találkozni Ronannel, akkor mégis miért akartál velem ebédelni?

Ha nem Ronannel van, erősen kétlem, hogy továbbra is tartani fogjuk a kapcsolatot. Szomorú, de ez van. Rengeteg fantasztikus nő van már az életemben így is. Nincs igazán szükségem többre. Stephet csak Ronan miatt ismertem meg, és tényleg nagyon aranyos lánynak gondolom, de ennyi. Nem hozzá vagyok hűséges, hanem Ronanhez és a klubhoz.

– Szerettem veled, meg a lányokkal lógni – mondja vállat vonva. – Sosem találkoztam még ilyen összetartó csapattal, és…

És szeretett volna ő is része lenni.

A Wind Dragon nővérségnek nyilvánvalóan nem mindenki válhat a tagjává. Steph belekóstolt, hiszen Ronannel járt, de most minket próbál megtartani, és nem őt.

Ciki.

Shaylára pillantok segítségért, de ő csak a vállát vonogatja. Francba, el kellett volna hívnom magammal Tiát vagy Annát; ők támogatnának.

– Szóval biztosan nem fog ez neked menni Ronannel?

– Nem tudom – mondja és lehajtja a fejét. – Találkoznom kellene vele, és megbeszélni ezt személyesen.

– Szerintem ez egy nagyszerű ötlet – felelem, bár a viselkedéséből azt szűröm le, hogy ő nincs oda a dologért. Valahogy úgy érzem, titkol valamit, ami kíváncsivá tesz.

Talán valaki mással találkozgat?

Akárhogy is, de szerintem épp itt az ideje, hogy Ronannek megszervezzem azt a bulit.

TIZENHÁROM

Fordította: Aiden

 

 

Faye

 

– A Kings klubháza üres – közli Dex aznap este az ágyban. – Elpucoltak. Egy csapat punci.

A szememet forgatom.

– Miután nem hagytál nekik más választást. Élet vagy halál. Ha maradtak volna, háborúznánk, mint régen a Wild Mennel. Arra meg semmi szükség nincs.

Dex a hátamra fordít, odaszegez az ágyhoz.

– Most már csak Erickel kellene kezdenünk valamit. Kijött a kórházból, és visszament anya régi házába.

– Nem ment el Kingsszel?

– Nem – feleli Dex, puha ajkait az enyémre nyomva. – Szerintem nem akarták magukkal vinni.

Juj, az fájhatott. Eric nagyjából mindent elbukott, és nyilvánvalóan nincs jó helyen. Teher, de ugyanakkor mégsem nyírhatjuk ki csak úgy. Fogalmam sincs, mihez kéne ezzel az Eric-dologgal kezdeni, legyünk őszinték. Miért nem húz el csak úgy? Az életünk sokkal könnyebb lenne nélküle. Tipikus Eric – mindig is egy önző pöcs volt.

– És most mi lesz? Ülünk és várjuk, hogy a halálunkat tervezgesse?

– Nem tudom – mormolja Dex a nyakamba, édes leheletébe beleborzongom. – Nyilvánvaló, hogy segítségre szorul, de úgysem fog hallgatni rám.

– Elmegyógyászatira?

Dex kuncog, orrát végighúzza a torkomon.

– Nem, fogalmam sincs. Lehet. Egyértelműen nincs vele minden rendben, a szó rossz értelmében. Mi is azon tanakodtunk, hogy éljen vagy haljon, de biztosan van valami középút. Talán beszélnie kellene egy szakemberrel.

– Arról, hogy elrabolta csalinak a sógornőjét, hogy kinyírhassa a saját testvérét?

– Pontosan. Megoldom, Faye. Ne aggódj emiatt.

 – Nézd már, micsoda új, érett Dex! Előbb kérdez, aztán öl – ugratom, majd megszorítom a fenekét. – Most akkor megdugsz, vagy mi lesz?

– Zsarnok.

– Inkább kívánós. Egész idő alatt a nyakamon volt a szád. Tudod te, mennyire be vagyok indulva?

– Na, mutasd, mennyire – dorombolja, végigzongorázik ujjaival a hasamon, át a köldököm felett, egészen le a puncimig. Finoman becsúsztatja egy ujját a résembe, majd felnyög, és szájával rátapad az egyik mellbimbómra.

Begörbíti bennem az ujját, ami kurva jó érzés; de ahogy mondtam is, rettentően kívánom őt, így többet akarok. Széttárom a combjaimat, szabad utat engedve neki ezzel. Csendesen elneveti magát a mellbimbómmal a szájában, felemeli a fejét, és egy pár másodpercig csak néz rám. Aztán a hasamra fordít, majd a térdemre húz, és hátulról egyetlen sima lökéssel belém csúszik.

– Igen – nyögök fel, hátratolva neki a fenekemet.

Pontosan ez az, amire most szükségem van.

Gyors és durva.

Szenvedélyes.

Dex megmarkolja a csípőmet, és baszni kezd.

Keményen.

Rácsap a seggemre, amitől csendesen elkáromkodom magam, majd ugyanazzal a kezével közénk nyúl, hogy eljátszadozzon a csiklómmal. Kezeim a bimbóimra siklanak, finoman megcsipkedem őket. Minden annyira kibaszott jó érzés. Ez a kedvenc pózom, és Dex hozzáértő ujjaival a csiklómon, illetve saját ujjaimmal a bimbóimon nem telik sok időbe, hamar elképesztő orgazmust élek át.

– Dex – szólok, mikor hirtelen megáll, oldalra fordítja a fejem, és megcsókol, beszívja alsó ajkam, mielőtt elhúzódik.

– Bassza meg, annyira gyönyörű vagy – mondja rekedt hangon. – Nem bírok betelni veled, Faye, sohasem.

Tovább dolgozik rajtam, én pedig a párnába rejtem az újabb orgazmusom hangjait, aminek az intenzitásától a csípőm szinte rángatózik. A gyönyör hullámai hátukra kapják a lelkem, és egy távoli helyre röpítik. Egy hihetetlenül boldog helyre. A térdeim remegnek, és mikor újra magamhoz térek, Dexnek a hasamra kell tennie a kezét, hogy a helyemen tartson. Nem sokkal ezután ő is elélvez, fölém hanyatlik, és a tarkómat csókolja. Már csak az is, ahogy birtoklóan átölel; ugyanakkor gyengéden, igazán addiktív elegye az érzéseknek. A matracra rogyok, Dexszel a hátamon, súlyát a karjaira támasztja, hogy ne nyomjon össze. Farka a combomnak feszül, érzem, hogy még egy kicsit ágaskodik. Ez a pasi egy gép.

– Dex?

– Igen, kicsim?

– A részem vagy.

Hallom a mosolyt a hangjában, ahogy válaszol:

–Te is a részem vagy, szívem.

– Pontosan miért is rendezel nekem bulit? – kérdi Ronan, miközben a mellette elhaladó sztriptíztáncosnőkre pillantgat a Toxicban. – Tudják egyáltalán ezek a nők, merre jár most a férjük?

A levegőbe emelem a kezem:

– Az enyém itt van, a többi nem az én dolgom.

– Persze, mert rajta tarthatod a szemed – feleli vidáman. – Gondolom, ez azt jelenti, hogy a beszélgetésed Stephfel nem sikerült túl jól.

– Nem rajtam múlt, hanem rajtad – bököm ki, de ez az igazság. Steph kedvel engem, de Ronant már nem annyira. Mondjuk ezt így nem igazán mondhatod meg egy pasinak, de a figyelmét elterelheted.

A férfiak szeretik a figyelemelterelést.

– Ezt hogy érted?

– Tessék? – mutatok az egyik rúdon tekergő csajra. – Ó, nézd csak, cickók.

Működik; odanéz.

Fhúú.

Hagyom Ronant, hadd legeltesse a szemét, odaülök Trackerhöz és Rake-hez.

– Hali.

– Azt ígérted, cukor is lesz – mondja Rake, kezével megdörzsölve a hasát. – Egy szemet sem látok sehol. Vagy bármilyen más kaját, ami azt illeti. Hamis ürüggyel csaltál ide.

– Rake – takarom el az arcom a kezemmel. – Azt mondtam, lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere. Nem pont cukorkára gondoltam.

Tracker elkezd röhögni, és megölel.

– A barátok, akik együtt néznek sztriptíztáncosokat, azok együtt maradnak.

– Ezért vagytok Rake-kel oly régóta haverok?

– Adsz Ronannek öltáncot? Úgy tűnik, unatkozik – mondja Tracker, elnézve a fejem felett. – Elővette a telefonját. Talán Stephnek írogat.

– Annak a csajnak tuti vodka ízűek a mellbimbói – morgom. – Nekünk is elkélne ide pár fiú sztripper.

– Minek? Hogy ti nők csajos estét rendezzetek itt, és puha farkakon élvezkedjetek? – vigyorog Rake, és farzsebéből előhúz egy szelet csokit.

– Pontosan ezért – felelem, és kinyújtom a kezem. – Én is kérek.

– Nem.

– De.

– Engem elraboltak.

– Nyugi, téged elég hamar visszahoztak volna – teszi hozzá Tracker kacagva.

– Hát – szegem fel a fejem sértődötten –, örülök, hogy eljutottunk odáig, hogy már nevethetünk és viccelődhetünk rajta. Már kezdett uncsi lenni az a sok sírás-rívás miattam.

Mindhárman összevigyorgunk.

Rake megkínál a csokijából, aztán megfordulunk, és megszemléljük a felhozatalt.

Ronan is kap öltáncot, de úgy tűnik, cseppet sem érdekli. Nem szeretem egyik fiút sem boldogtalannak látni.

Az első tervem tehát kudarcot vallott, de mindig van a tarsolyomban egy B-terv.

Lehúzom a fejem a kocsiban, elbújok, mikor észreveszem, hogy az ipse kilép Steph házából. Nem hiszek a szememnek. Várok, míg elmegy, aztán kiszállok, és felsétálok az ösvényen a bejárati ajtóhoz. Mufinnal érkeztem Steph házához, remélve, hogy meglepem őt, és talán dumcsizhatok vele arról, miért nem hagyja abba a Ronannel való bújócskát, de aztán megláttam őt kilépni a házából. Úgy tűnik, egy kicsit közelebb van az otthonunkhoz, mint feltételeztük. Kopogok az ajtaján, de mikor nyitva találom, úgy döntök, hogy egyszerűen besétálok. Épp kijön a szobájából, miközben átöltözik, szeme kikerekedik a döbbenettől, ahogy meglát.

– Faye, mit keresel te itt? – kérdi, eltakarva magát.

– Hát, te mondtad, hogy szereted a csajos napokat, ezért hoztam neked pár sütit meglepiből – felelem, kivéve egyet a dobozból, és megmutatom neki az egyik finom, vaníliás darabot, rózsaszín cukormázzal a tetején.

– Ó – mondja, és nem épp természetes a mosolya. – Most nem igazán alkalmas az idő.

Hozzávágom a sütit, és pont a szeme között találom el.

– Mi a fasz van? Faye?

– Micsoda sütipazarlás – mormolom, majd kiveszek egy másikat a dobozból, és ezúttal egy nagyot harapok bele. – Most pedig, Steph, leteszed a segged, és elmeséled az igazat arról, mit keresett nálad az előbb Eric Black.

Letörli a képről a cukormázat, és leül. Mindenhová néz, csak épp rám nem. Kifújja a levegőt, majd beszívja. Megeszem a sütit, várva, hogy elregélje, mi a faszt is művel pontosan. Mi befogadtuk ezt a szajhát a saját klubházunkba, családtagként bántunk vele, miközben egész idő alatt valószínűleg Ericnek kémkedett.

– Honnan ismered Ericet? – kérdezi csöndesen.

Csak bámulok rá, figyelem. Tényleg nem tudja? Mi van, ha tényleg ártatlan? Talán át kéne gondolnom a tervem, hogy a szart is kiverem belőle, míg ennek utána nem járok. 

– Te honnan ismered? – kérdem, és olyan pillantást vetek rá, hogy eszébe se jusson kitérni a válaszadás elől.

– Még csak most találkoztam vele – feleli álmodozó mosollyal az arcán. – Ő annyira más, mint a többi pasi, akikkel ezelőtt találkoztam. Tudom, hogy azt szeretnéd, hogy Ronannel legyek, de vele nem érzem azt, amit Eric mellett. Sajnálom, Faye. Tudom, hogy emiatt rossz embernek tartasz, de csak a szívemet követem.

Végiggondolom az összes újonnan szerzett információt.

– Eric biztatott, hogy gyere el velem ebédelni?

Oldalra billenti a fejét, mint egy aranyos németjuhász kölyök, és bólint.

– Azt mondta, több barátnőm kellene, hogy legyen, és te kedvesnek tűnsz. Ő ajánlotta, hogy menjek a klubházba, mert jót tenne nekem, ha határozott csajok lennének a barátaim.

– Értem már – suttogom, leteszem a dobozt az asztalra, és azon tanakodom, mi lenne a legjobb hozzáállás ebben a helyzetben. Végül úgy döntök, hogy az a legjobb, ha teljesen őszinte leszek vele.

– A helyzet a következő, Steph. Eric nem az, akinek hiszed.

– Ezt hogy érted? – kérdezi kétkedő arccal, a szemöldökét ráncolva.

– Ő Sin testvére – kezdem, szünetet tartok, úgy döntök, hogy tisztázom. – Siné, aki az én férjem, és a Wind Dragons elnöke. – Találkozott már vele korábban, de nem hiszem, hogy ő lenne a legélesebb kés a fiókban. – Eric volt az, aki megszervezte az elrablásomat. – Újra szünetet tartok, de csak annyi időre, míg veszek egy drámai nagy levegőt. – Te az ellenségemmel kokettálsz, Steph.

És az expasimmal, de ezt neki nem kell tudnia.

– Tudod, mit jelent ez rád nézve?

– Mit? – suttogja, és riadtan néz.

– Hát, amellett, hogy hülyévé, az ellenségemmé is tesz téged. És ezt a titulust nem javasolnám neked. Mivel magyarázta, hogy meglőtték?

– Azt mondta, munka közben lőtték meg. Kirabolták az üzletét – mondja, szegény csaj látszólag mindjárt elsírja magát. – Jaj, Istenem, hogy lehetek ilyen ostoba? Még azt is mondta, hogy szervezzek egy bulit az összes barátommal itthon. Gondolod, megint megpróbált bántani téged? Kurvára sajnálom, Faye. Nem tudtam, esküszöm.

Remek színésznő,vagy csak egy buta lány, aki mindent bevesz, amit egy férfi mond neki?

Bármelyik is, egy kis fenyegetés nem árthat.

– Mikor találkozol vele legközelebb?

– Azt terveztük, holnap este együtt vacsorázunk – feleli nagyot nyelve, az alsó ajka megremeg. – Egy pszichopata emberrabló miatt szakítottam Ronannel? Tényleg nagyon jól beleválasztottam.

– Karma – mormogom, teszek egy lépést előre, és a pólójánál fogva felhúzom. – Ne akarj baszakodni velem, Steph. Van még valami, amit el szeretnél mondani nekem?

– Csak azt, hogy mögötted áll – suttogja, átles a vállam felett. Elengedem a csajt, és megpördülök. Eric áll az ajtóban, csendesen figyel bennünket. Hogy-hogy nem hallottam meg? Valószínűleg a fejemre leszálló ordító dühös köd miatt.

– Eric.

– Faye.

– Olyan csajokat szedsz fel, akikről tudod, hogy a klub bizalmasai. Ki gondolná rólad – vigyorgok rá.

– Egyszer már te is megvoltál, nem igaz? – vág vissza, amitől összerezzenek.

– Fiatal voltam és ostoba. Egyszer én is hibázhatok az életben, nem igaz?

– A hiba az volt, hogy Dexszel keféltél, miután mi szakítottunk, nem pedig az, hogy velem voltál – feleli, majd Stephre néz. – Kedvellek. Ne hallgass rá, bármit is mond. Csak azért utál, mert évekkel ezelőtt megcsaltam – visszapillant rám, majd hozzáteszi: – Nem gondolod, hogy ideje lenne már ezt elengedni, Faye?

Ezen megütközöm.

– Sosem fogod abbahagyni, ugye? Egyik hülye terv a másik után, az életcélod lett, hogy utáld azokat, akik le sem szarnak, mert túlságosan el vagyunk foglalva a magunk boldogságával. Vagy talán pont emiatt gyűlölsz minket annyira. Kicsit kirekesztve érzed magad, Eric? Mintha egy senki lennél? Valószínűleg azért, mert az is vagy.

Tesz egy lépést előre, de megtorpan. Valószínűleg jól emlékszik rá, mi történt legutóbb, mikor megpróbált baszakodni velem.

– Életben hagytalak, Eric.

– És ez a te gyengeséged – gúnyolódik, és a fogát csikorgatja. – És ezt fogom ellened felhasználni újra és újra. Nem bírsz megölni, Faye, és Dex sem. De nekem nem okoz gondot, hogy mindkettőtöket kiiktassalak. Nincs veszítenivalóm, nektek pedig csak az van. Találd ki, ki van itt fölényben?

Be van állva? Úgy érzem, lehet, hogy igen.

– Nem értem, miért gyűlölsz ennyire minket, Eric – mondom, és összepréselem a szám. – Értem én, hogy elvesztetted anyádat, de így Dexet is. Igen, közel állt hozzád, de ő Dex édesanyja is volt. Tudom, hogy ti ketten sosem jöttetek ki jól egymással, de attól még testvérek vagytok. Ez kell, hogy jelentsen valamit.

– Nem érdekelte, hogy a testvérem volt, mikor lenyúlta a barátnőmet – vicsorogja a fogait csikorgatva.

Ebben a pillanatban jövök rá, hogy valami eltörött Ericben. Nem tudom, min mehetett keresztül, de annyi bizonyos, hogy mentálisan nem stabil az állapota, és valamiért úgy döntött, hogy mi vagyunk az okai a szerencsétlenségének. Talán mert kívülről úgy tűnik, mindenünk megvan – család, hatalom, és itt vagyunk egymásnak. És mije van Ericnek? Semmi értékes, ahogy én látom. Nem tudom, hogy lehetne ezt megoldani. Nem hiszem, hogy az én dolgom. Semmi köze hozzánk. Ezek az ő problémái, és elegem van abból, hogy megpróbálja ránk fogni.

Úgy döntök, hogy kiütöm és hazaviszem, hogy törődjön vele Dex. Nem akarom őt kinyírni Steph házában, és őszintén szólva semmi kedvem ezzel a szarral foglalkozni most. Azért jöttem ide, hogy Ronan ügyében járjak el – aki Ranger mellett az utolsó szingli pasi az MC-ben –, és végül ilyen helyzetbe kerülök.

Esküszöm, ilyen faszság is csak velem történhet meg.

– Hazamegyek – jelentem be, és elindulok az ajtó felé. Mikor elhaladok mellette, arrébb lép, de elkapom a fejét, és beleverem a falba. Steph sikít. Nem törődöm vele. Eric kap egy ütést a tarkójára, és a földre rogy.

Lazán, mint mindig Stephez fordulok, és azt mondom:

– Segítenél kivinni a kocsihoz?

Dex az öccsére bámul, aztán megdörzsöli a borostáját.

– Mondd csak el még egyszer, Faye, hogy is volt ez pontosan?

– Belekezdett egy új, ördögi tervbe! Rávette Stephet, hogy beépüljön a csapatba, aztán fel akarta használni őt információszerzésre és ki tudja, mire. Ott volt a csaj házában. Én is ott voltam. Lecsaptam, aztán idehoztam, hogy foglalkozz vele te. De hogy őszinte legyek, nem sok értelme van. Szerintem börtönbe kéne csukatnom. Ez az egyetlen megoldás.

– És pontosan mit is akarsz a nyakába varrni? A saját elrablásodat, amit soha nem jelentettél?

– Majd rákenek valamit, ne aggódj – mormolom, és undorral nézek le Ericre. – Hogy volt képes Steph őt választani Ronan helyett?

– Ismered Ericet; tud ő sármos lenni, ha akar. Valószínűleg elhalmozta a csajt figyelemmel, meg bókokkal, meg minden szarral, amire buknak a nők.

– Dexter Black, az év romantikusa – dünnyögöm.

Arrow és Irish lép be a szobába, és Irish elfüttyenti magát.

– Mit műveltél, Faye?

– Csak egy kicsit horgásztam – felelem, elsöpörve a hajamat az arcom elől. – Fogtam is valamit. De most már a pasik dolga, hogy kitalálják, mi legyen vele – porolom le a kezem. – Megyek, lezuhanyozom, aztán bebújok az ágyba a gyerkőceimmel. Jó éjt.

Elindulok, és pontosan így teszek.

Hagyom, hogy megoldják ezt a szájba tekert ügyet, amit Eric Black jelent.