8.-9. Fejezet

 

NYOLC

Fordította: Aiden

 

 

Faye

 

Arra ébredek, hogy muszáj kimennem a mosdóba. Fogalmam sincs, mennyi lehet az idő, és a Főköcsög azóta sem tért vissza. Ahogy senki más sem. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz nekem. Folyton elszundítottam, bár nagyon kényelmetlen ülve aludni, a nyakam kurvára fájt. Mégis, miután szóltam valakinek, és végre hajlandó volt jönni, úgy teszek, mintha minden rendben lenne.

– Jól aludtál? – kérdezi önelégülten. Alig várom, hogy arcon rúgjam. És szétrúgom a golyóit is. Ki fogom nyírni, és még élvezni is fogom.

– Mint egy kisbaba – hazudom rezzenéstelenül, és megvonom a vállam. – Csak pisilnem kell.

Odajön, és megáll a hátam mögött.

– Ha bármivel is próbálkozol, kiadlak a fiúknak játszadozni, megértetted?

Bólintok. Valóban nem hangzik túl jól, hogy csoportosan megerőszakolnak. Kizárt, hogy megpróbálnék meglépni anélkül, hogy előbb átfésülném a területet gyenge pontokat keresve. Nem rúghatom tökön és futhatok el, mert minden érv ellene szól.

– Nem próbálok meg semmit. De tényleg ki kell mennem, oké?

Előbb kioldja a lábaimat, aztán a hátam mögé lép, kioldja a csuklómat a székről, de a két csuklómat összefogó kötést nem veszi le. A kelleténél erősebben ragadja meg a karomat, és a fürdőszobához visz.

– Két percet kapsz.

– Nem oldozod el a kezemet? – A szemem tágra nyílik. – Így hogyan töröljem meg magam vagy mossak kezet?

– Sehogy – néz rám unottan. – Csak időpocsékolás.

Belépek a fürdőszobába, az őr félig behajtja az ajtót, némi személyes teret hagyva ezzel.

– Hogy húzzam le a nadrágom? – szólok ki, bár nem akarom, hogy hozzámérjen, pedig már majd bepisilek.

Káromkodik, majd bejön, és rám mered. Úgy fest, mint aki nem akar hozzámérni egy ujjal sem, szóval mégiscsak lehet némi ész a fejében. Előhúz egy pisztolyt az övéből. Nagyot nyelek, de próbálom megőrizni a nyugalmamat.

– Egy rossz mozdulat és lövök.

Bólintok.

Int, hogy forduljak meg, szót fogadok, és elvágja a kötelet, majd újra kimegy, ismét félig hajtja be csak az ajtót. Gyorsan kigombolom és letolom a nadrágomat a bugyimmal együtt, elégedetten ürítem ki a hólyagomat. Miután megtöröltem magam, megmosom a kezemet és az arcomat, iszom pár kortyot a csapból, hogy ne kelljen tőle kérnem. Megdörzsölgetem fájó csuklómat, aztán körbenézek, hogy találok-e valami fegyvert. Pár másodperccel később azonban feltárul az ajtó, és egy pisztoly csöve mered rám.

– Kezeket össze – parancsolja, így hát szót fogadok. Összekötözi a két kezemet, ezúttal elől, amitől némán megkönnyebbülök. Hosszú ideig egy helyben ülni igazi kínszenvedés – minden porcikám zsibbad és sajog, így egy másfajta testhelyzet felér a mennyországgal. Tarkómnak szegezett pisztollyal visszakísér a székemhez.

– Csüccs!

Leülök, és ezúttal a kötelet körbetekeri rajtam a hasamnál a székkel együtt párszor.

– Nem mintha pisztollyal a fejemnél bármit is tennék.

– Szeretek elővigyázatos lenni – mondja, majd hátralépve megszemléli keze munkáját.

– Elővigyázatosság? Manapság így nevezik, ha megfélemlítenek egy nőt? – bukik ki belőlem.

Visszakézből lekever egy pofont.

Baszki!

Kurvára fáj, és megérzem a vér ízét a számban. Halálos pillantást vetek rá, a vért a fehér cipője mellé, a padlóra köpöm. Néhány apró csepp vér jut arra is, ami valamiért elégedettséggel tölt el.

– Valószínűleg nem kéne fehér cipőt húznod aznap, mikor egy székhez kötözött nő megverésével akarod megmutatni, mekkora férfi vagy. Egy nőt, aki amúgy tisztességesen ellátná a bajod.

Összeszorított fogakkal rám vicsorog, úgy néz rám, mint aki legszívesebben megfojtana egy kanál vízben, de nem szól egy szót sem, csak kiviharzik a szobából. Nyújtogatom a nyakam egyik oldalról a másikra, lehunyom a szemem, és a gondolataimra összpontosítok. Muszáj kijutnom innen. Lelki szemeim előtt Clover és Asher képe jelenik meg. A gyerekeimnek szükségük van az anyjukra. Dexnek szüksége van rám. Kizárt, hogy így legyen vége földi életemnek. Az egyetlen lehetőségem, hogy megpróbálom megszerezni ennek a fasznak a fegyverét. És aztán? Hány embert kell majd lelőnöm kifelé menet? Hány töltény van a pisztolyban? Számtalan lehetőség van, de mi mást tehetnék?

Azt kell tennem, amit szoktam.

Improvizálnom kell.

Pár perccel később visszajön, dühtől vörös arccal. Azonnal látom, hogy valami történt. Talán most jött el az én időm.

– Kelj fel! Mennünk kell. Most!

Lenézek oda, ahol az előbb a székhez kötözött, és üzenek neki egy pillantással: Tényleg, te idióta?

Türelmetlenül morog valamit, mintha csak én tartanám fel, aztán elvágja egy késsel a kötelet, kiszabadítva ezzel a kezemet és a lábamat. Ezúttal a kést a nyakamnak szegezi és felszólít, hogy keljek fel és induljak. Pisztolya hátul az övébe van tűzve; gondolom, most nem érzi úgy, hogy szüksége lehet rá. Elsétálunk a mosdó mellett, ami a legtávolabbi hely, ahol eddig jártam, mohón fürkészem a terepet, és próbálok mindent megjegyezni, hátha hasznomra lehet.

– Sin és a többiek a Kings klubházánál vannak – mondja, szorosan körbefogja a vállam, a kést a bőrömbe nyomja. – De látod, van egy titkos fegyverünk, és ahhoz, hogy elkapjon téged, rajta kell átjutnia.

– Ki lehet az? – kérdem, teljesen elveszetten. A Wind Dragons a Kingsnél? Fegyverrel tartják fogva az egész MC-t, vagy most mi van? Egy csipetnyi elégedettséget érzek, mert tudom, hogy a mieinkkel úgysem bírnak. Senki sem győzheti le az uramat. Mindenki, aki benne van, meg fog fizetni azért, hogy a vesztes oldalra állt. Akinek esze van – mint Talon és Ranger –, csatlakozott hozzánk, mert ők pontosan tudják, hogy nincs nálunk jobb.

Megállunk egy ajtó előtt, és nem tudom, mi vár rám mögötte, de azt igen, hogy nem is akarom megtudni. Kihasználom a lehetőséget, felé fordulok, és jól beletérdelek a mogyoróiba. A kezében lévő kés megrándul, és megkarcolja a nyakamat, de nem ejt mély sebet. Fájdalmában meggörnyed, a kés a padlóra esik. Felkapom, újra felemelem a lábam, ezúttal az arcába rúgok. A padlóra zuhan. A biztonság kedvéért kap még egy rúgást az arcába, majd egy másikat a gyomrába, mert úgy érzem, és mert a rohadék megérdemli, aztán gyorsan körülnézek. Csak túl magasan lévő ablakokat látok és két folyosót, az egyik visszavisz oda, ahonnét jöttünk, a másik ismeretlen helyre visz. Utóbbit választom. Meglódulok rajta, aztán megtorpanok, mikor látom, hogy a folyosó végén három férfi áll. Kiszúrtak maguknak.

Picsába!

Összeszedem magam, felkészülök életem legharcosabb éjszakájára, amikor a hátam mögül egy valahonnan ismerős hangot hallok.

– Még ha át is jutnál rajtuk, odaát tíznél is több ember vár.

Megpördülök, és az ajtó felé nézek. Most egy férfi áll ott, egy olyan férfi, akit egykor nagyon jól ismertem. Lenéz a fájdalmában földön fetrengő fogvatartómra és elvigyorodik.

– Szóltam, hogy ne becsüld alá. Ő az a fajta nő, aki bármire képes, hogy megkapja, amit akar. Nem igaz, Faye?

– Eric? – suttogom, és végignézek rajta. Megváltozott. Idősebbnek tűnik, mintha az élet meggyötörte volna.

Megfáradt.

Mi a faszt keres itt Sin testvére…az exem?

KILENC

Fordította: Jane

 

 

Sin

 

Fogalmuk sincs róla, hogy érkezünk.

– Fel kellene turbózniuk a biztonsági rendszerüket – hallom, ahogy Ranger motyogja, miközben ő és Arrow kiiktatják a főkapu riasztóját. – Idióták.

Valószínűleg még nem volt részük rajtaütésben, mint nekünk azon az éjszakán, amikor Mary meghalt. Talán tanulnak ebből, és tesznek valamit a saját védelmük érdekében, de jelenleg ez nekünk segítség, így könnyen be tudunk törni a klubházukba. Mire beérünk, számukra már túl késő. Arrow és Tracker leüti a két újoncot, akiket azért állítottak ki, hogy szemmel tartsák a helyet, majd beviharzunk. Eljött az idő, hogy megszerezzük azt, ami az övék.

Egységként dolgozunk össze, én megyek elől, a férfiak bal és jobb oldalamon, úgy megyünk előre, mint egy nyíl, hangtalanul, előreszegezett fegyverekkel, egyetlen dolog lebeg a szemünk előtt.

Megtalálni Faye-t.

Két szobát biztosítunk, mire belebotlunk Ripperbe, a Kings of Hell MC elnökébe, aki az ágyában alszik. A fegyverem a halántékának szegezem, mire kipattannak a barna szemei. Megpróbál a fegyveréért nyúlni, de hűlt helyét találja. Ja, nem ez az első ilyen ügyletem.

– Kelj fel! – parancsolom. – Beszélnünk kell. És kibaszottul ne próbálkozz semmivel.

Tágra nyílt szemekkel lassan felül, ledobja magáról a takarót, feltárva a meztelen mellkasát, aminek a látványát szívesen kihagytam volna az életemből. Fogva tartom a tekintetét, egyet hátralépek, teret adva neki, hogy fel tudjon kelni az ágyból.

– Tereld be az összes emberedet egy szobába. Bárki bármivel próbálkozik, mind meghaltok.

Bólint, majd elhagyja a hálószobáját, és belép egy nagy térbe, ami úgy tűnik, hogy a klubházuk fő nappalija. Tíz perccel később, mindenki egy helyen van, és mindenkire fegyvert szegeznek az embereim. Ez elég veszélyesnek is tűnhetett, mivel túlerőben voltak, de minden egyes emberem képes lenne elbírni kettővel az övékből. Ennyire magabiztos vagyok. Körbenézek, mindenkivel igyekszem felvenni a szemkontaktust.

– A feleségemet keresem. Ki tudja megmondani, hogy hol van? És ne fáradjatok azzal, hogy bekamuzzátok, hogy szart sem tudtok az egészről! Nem blöffölök, mindenkit kinyírok, ha az kell ahhoz, hogy megtaláljam!

Ripperhez fordulok.

– Ha nem kapom vissza a feleségemet, de azonnal, akkor az embereidnek új elnököt kell választaniuk, mert meg foglak ölni – mondom neki egyenesen a szemébe nézve, és tudom, hogy tisztában vele, komolyan is gondolom. – Majd megölöm a következő elnököt is. Aztán azt is, aki őt követi.

Az egyik férfi megmozdul, le akarja támadni Trackert, aki laza mozdulattal lábfejen lövi.

– Bassza meg!– üvölti a férfi, a földre zuhan, a sérüléséhez kap, próbálja elállítani a vérzést. Újra körbepillantok az egybegyűlteken, arcomon tettetett unalom tükröződik. Nem kell tudniuk, hogy legbelül épp haldoklom. El tudom képzelni, hogy kívülről hogyan nézek ki, mint egy férfi, akinek van veszítenivalója, egy férfi, aki mindent megtenne, hogy visszaszerezze a nőt, akit szeret. Egy veszélyes férfi.

– Amint látjátok, nem viccelünk – folytatom, oldalra döntöm a fejem. – Esetleg még valaki szeretne próbálkozni? Legközelebb nem hiszem, hogy Tracker ilyen kedves lesz.

– Térd következik – mondja Tracker vigyorogva. – Aztán onnan haladunk felfelé.

Az egyik férfi összerezzen. Megvárom, hogy Arrow rám nézzen, majd a férfi felé intek a fejemmel. Azonnal orrba veri az előtte álló férfit. Meg se rezzenek a csont roppanó hangjára.

– Mondjátok el, amit tudni akarunk, vagy legközelebb a nyakad töröm el – mondja Arrow mély, nyugodt hangon, amit sokkal félelmetesebben hat, mintha üvöltözne. Arrow sosem viccel, mindig komolyan gondolja, amit mond. – Jobb lesz, ha egyikőtök elkezd dalolni, különben ez nem fog jól végződni. Nem érdekel ki lesz az.

Amikor a férfi meg sem szólal, akkor Arrow karja újra meglendül, de a férfi azonnal megadóan felteszi a kezét.

– Oké, oké – adja meg magát, ádámcsutkája fel s alá mozog, ahogy nagyokat nyel. Ripperre néz, mintha tőle kérdezné, hogy mit csináljon, várja, hogy milyen parancsot ad az elnök.

Ripper álla megfeszül, mérlegeli az opcióit, de végül bólint.

– Mondd el neki!

– Egy raktárban tartják fogva.

– Mondd a címet! – parancsolok rá. – Most!

Elmondja a címet, lehajtja a fejét, kerüli a szemkontaktust. Trackerre nézek.

– Ki akar itt maradni vele, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem hazudik? Azt hiszem, valakinek vele kellene maradni, abban az esetben, ha bárki megpróbálkozna valamivel.

– Nem fognak – mondja Ripper, de figyelmen kívül hagyom. – Habár Slice-ért nem vállalok felelősséget. Ő egy megbízhatatlan alak, de az ő tetteit nem vetítheted rá az egész klubunkra. Még nem is lett beavatva!

Ledermedek, Talonra pillantok, majd a Kings elnökére meredek.

– Mi a faszt mondtál?

Mi a faszért hozná szóba a Kings MC elnöke Slice-t? Kurvára össze vagyok zavarodva, de aztán minden a helyére kerül. A kibaszott faszfej. Slice, Talon korábbi alelnöke, vajon ő lenne az áruló? Ez biztosan mardossa Talont. Bassza meg, épp nemrég mondta, hogy mindenki másnál jobban bízik Slice-ban a Wild Men Mc tagjai közül. A picsába!

– Kibaszottul fogalmam sem volt róla, Sin – mondja Talon teljesen ledöbbenve. – A kibaszott faszfej!

– Tudom – mondom Talonnak, tekintetem még mindig Ripperen.

Hagyni fogom, hogy Talon lerendezze Slice-t, addig, míg nem mutat kegyelmet irányába. Én csak meg akarom találni Faye-t, karjaimba tartani, hogy a szívem újra normális ütembe tudjon dobogni.

Slice meg fog ezért fizetni, az már biztos. Azzal, hogy egy áruló szarzsák, mindenkinek borzalmasan sok gondot okozott. Be kell vallanom, hogy még én is kurvára meg vagyok lepve, holott ha visszagondolok, látnunk kellett volna az összefüggést. Miért nem akart Slice csatlakozni hozzánk, amikor Ranger és Talon? Azt hittük, hogy talán csak azért, mert lojális a Wild Menhez, de mekkora kibaszott kurva nagyot tévedtünk.

– Vinnie, te és Ranger, vigyétek el valahová, ameddig ennek vége van. Ha a feleségemet bármi bántódás érte, vagy ha hazudik, akkor Ripper meghal – intek felé a fejemmel. – Mondd meg az embereidnek, hogy álljanak félre az utunkból, különben ma este nem fognak hazaérni a családjaikhoz.

Úgy gondolom, hogy ez a legbiztonságosabb mód, ha Vinnie és Ranger kezében lesz a Kings elnöke, ha elviszik őt valahová, túszként használhatjuk őt, nem kell azon aggódnunk, hogy a Kings férfiak utánunk erednek. A többi emberemet magammal viszem a raktárházba, mert nem tudjuk, hogy hány ember van már ott, harcra készen. Rosszul is alakulhat, így mindenre fel kell készülnünk.

– Rendben, menjünk – mondom, majd talpra rángatom a Kings elnökét, magammal vonszolom kifelé.

Reméljük, hogy ez működni fog.

 

Faye

 

– Mindig is tudtam, hogy hülye vagy, Eric – mondom, miközben a fal mellett ülök a földön. – Kezdjük azzal, hogy megcsaltál, és ilyet még egy félkegyelmű sem tett volna velem, most meg itt van ez. Mi a faszt csinálsz? Most már a Kingsszel vagy?

Azt gondolja, hogy ha csatlakozik egy MC-hez, akkor jobban fog Dexre hasonlítani? Ki fogja érdemelni a tiszteletét? Mennyire lehet elmeháborodott?

Az arckifejezése megváltozik, és akkor meglátok benne valamit, amit eddig soha nem pillantottam meg. Utálatot. Eric Black utál engem. Nem, valósággal gyűlöl engem. Ennyi év után is.

De miért? Fogalmam sincs. Azt hittem, hogy minden rendben közöttünk, de ezek szerint nem. Vagy ennek az egésznek hozzá és Sinhez van köze? Talán ez az egész nem is rólam szól. Néhány ember találhatna magának valami hobbit.

– Évek óta nem láttalak, Eric – mondom halkan, mert nem tudom hová tenni ezt az egészet. – És most holtan akarsz látni? Vagy a saját testvéredet akarod kiiktatni?

Mi vagyunk az unokahúga és unokaöccse szülei, mondjuk, nem mintha túl sokszor látogatná őket, de megtehetné, hiszen Dex anyja azért alkalmanként eljött hozzánk. De úgy három hónapja meghalt.

Ennek köze lehet a halálához? Szívrohamban halt meg, és talán Eric nem viseli túl jól. Vagy valamiért Dexet okolja? Valami biztosan elindította ezt az egészet, mert nekem fogalmam sem volt arról, hogy képes hasonló dologra. Úgy ül vissza a székbe, mintha valami kibaszott király lenne. Nem értem őt. Valami kisebbségi komplexusban szenved, mert ő örökre egy senki lesz Dexhez viszonyítva?

Mindenben hátrányt szenved, jóképűség, jellem, erő.

Szív.

– Azt hiszem, eljött az idő, hogy a testvérem visszavegyen az arcából – mondja üres tekintettel. Nincs a szemében semmi, halott a tekintete. Eric teljesen más emberként viselkedik. Mi történhetett vele?

– És ezt azzal akarod elérni, hogy megölsz engem? – kérdezem felszegett állal. – Hogy anya nélkül hagyod a gyerekeimet?

Bármikor lenyomom Ericet egy veszekedésben, kétség sem férhet hozzá. Sőt, meg is tudnám ölni ebben a pillanatban, de ezzel nem szabadítom ki magam innen. De vajon azzal megmentem Dexet a testvére utálatától? Nem tudnék kijutni a férfiaktól, túl sokan vannak, és Eric még nem próbált meg bántani. De vajon fog?

Azt kívánom, hogy bárcsak itt lenne Dex, de nem azért, mert az irányítására van szükségem, hanem azért, mert Eric a testvére, és ennek számítania kellene. Olyan lehet, hogy nem beszél valaki a családjával, vagy vitába keveredik velük, vagy akár utálja őket, de akkor sem kívánod a halálukat, főként nem saját kezed által. Nem akarom, hogy az, ami ma történik, örökre kísértse Dexet. De mégis így lesz. Emberből van, minden lelkiismerettel rendelkező nőt vagy férfit kísértene.

– Nem foglak megölni, Faye – mondja, ajka megrándul. – Dexet fogom megölni.

– Értem – motyogom, miközben próbálok eligazodni a hülyeségén. Nem ölheti meg Dexet anélkül, hogy engem is megölne, mert levadászom. Alábecsül engem. Úgy néz rám, mint arra a lányra, akit régen ismert, nem a harcos nőre, akivé váltam. – És utána mi lesz?

– És akkor a Kings támogatni fog engem minden megtorlással szemben, amit a Wind Dragons tervez ellenem. Háború lesz – mondja büszkén, mintha egy háború jó dolog lenne. Minél tovább folytatja a süketelését, annál inkább szeretném én magam megölni ezt a szemetet. Nyilvánvaló, hogy a Kings bábként használta őt, titkos fegyverként Dex ellen, és ő belesétált a csapdába. Biztosan elérték, hogy fontosnak érezze magát, és van bennük egy közös dolog, mindkét fél utálja Dexet.

Dübörgést hallok, amelyeket fegyverdörrenések követnek, majd üvöltés, és azonnal éber leszek. Feltolom magam a földről, a hátam még mindig a falnak támasztom. Eric felemeli a fegyverét, és rám szegezi.

– Ne moccanj! – parancsol rám felállva, és int felém. – Gyere ide, Faye.

Csak ketten vagyunk a szobában, és még mindig azt hiszi, hogy ő irányít. Van pár másodpercem, hogy eldöntsem, hogy mit csináljak. Megölhetem, vagy küzdhetek ellene és leszerelhetem, míg Dex be nem lép az ajtón, mert biztos vagyok, hogy ez fog történni. Úgy döntök, hogy a második opciót választom. Eric felé lépkedek, arra készülök, hogy kiütöm a kezéből a fegyvert és torkon vágom, amikor hirtelen berúgják az ajtót. Ledermedek, ahogy Dex beviharzik fegyverrel a kezében. Eric megragad a hajamnál fogva, fegyverét a bordáimnak nyomja. Tekintetem a férjem arcára szegezem, nézem, ahogy felismeri a fogvatartómat, aki mögöttem áll.

A saját testvére.

Ez biztosan fájhat.

Dex végignéz rajtam tetőtől talpig. Tekintete a felhasadt számon állapodik meg, amit akkor szereztem, amikor a fogvatartóm megütött. Újra az öccsére néz.

– Eric? – suttogja Dex, hitetlenkedve rázza a fejét. – Mi a faszt csinálsz itt?

Egyet lép előre, de Eric a halántékomnak szegezi a fegyvert. Dex kővé dermed.

– Vedd el a fegyvert a feleségemtől, Eric! Most! Ne legyél hülye! Bármit is ígértek neked, nem éri meg. A kibaszott testvéred vagyok!

– Te itt nem parancsolgatsz, Dex! – mondja Eric gúnyos mosollyal. – Még egy mozdulat felénk, és Faye halott. Ne hidd, hogy nem fogom lelőni, mert megteszem.

– Te ütötted meg? – kérdezi ökölbe szorult kézzel. – Hozzáértél egy ujjal is?

– Nem – mondja Eric óvatosan, és jól is teszi, hallva a dühöt Dex hangjában. – Egy ujjal sem értem hozzá.

– Bárki is ért hozzá, halott ember – mondja Dex összeszorított fogakkal. – Senki nem érhet az én kibaszott feleségemhez. És ha élni akarsz, Eric, lazíts a szorításodon, engedd el a haját, vagy lenyomom a lábam a torkodon, te kis faszkalap.

– Üres fenyegetések, Dex – vágja rá Eric, de lazít a szorításán. Tetetheti, hogy nem fél Dextől, de fél, és jól is teszi.

Dex nagyokat nyel. Látom rajta, hogy próbálja feldolgozni az árulást, hogy a saját vére az, aki épp fegyvert tart a fejemhez. Dex kezében még mindig ott van a fegyver, de nem emelte még fel. Az évek alatt Eric egy párszor felbukkant az életünkbe, nagyon ritkán láttuk őt, vagy hallottunk felőle, és tudom, hogy az egyetlen ok, amiért Dex hajlandó volt találkozni vele, azért volt, mert az anyja megkérte őket. Nem jönnek ki egymással, de erre nem számítottam Erictől. Minden porcikájával utálhatja Dexet.

– Csak azért tudsz fegyvert tartani Faye fejéhez, mert ő ezt megengedi, testvér – mondja Dex csúfondárosan.

– Igazán? – válaszolja Eric nagyképűen. – Biztos vagyok benne, hogy akkor azért várt rád, hogy mentsd a seggét.

Dex fejét rázva válaszol.

– Körülbelül tizenöt embered van itt, Eric. Még a kibaszott Xéna, kurva harcos hercegnő sem próbálna meg megszökni, ha elég okos. Egyik emberedben sincs becsület, körbevetted magad mocskos szemetekkel. El tudod képzelni, hogy miket művelhettek volna Faye-jel? Biztosan lakozik benned mélyen valami, vagy valaki, akit ez érdekel.

Az ajkam megrándul Xéna említése hallatán. A pasim vicces, azt hiszem, túl hosszú ideje van körülöttem, mert a legilletlenebb pillanatokban kezd el poénokat elsütni. Mesés.

A két férfi egymást bámulja a tér két szegletéből, a levegő sűrű, tele gyűlölettel, fájdalommal, megbánással.

Kihasználom a lehetőséget.

A földre vetem magam, még mielőtt Eric meg tudná húzni a ravaszt, a hajam kicsúszik a meglazult szorításából, majd tökön ütöm a könyökömmel, amilyen erősen csak tudom. Összeesik, mindig térdre rogynak.

Megragadom a fegyvert, és talpra pattanok, még mielőtt ráeszmélne, hogy mi történik. Pillanatok alatt Dex mellett termek, a fegyvert továbbra is Ericre szegezem.

– Mint mondtam – folytatja Dex. – Az egyetlen ok, amiért képes voltál fegyvert szegezni rá, azért volt, mert ő hagyta. Szóval, mi volt a terved? Hogy iderángass, majd elcseréljem az életemet az övéért? Vagy megölsz a szeme előtt? Majd őt is?

– Igen– mondja Eric egyszerűen. – Anya halott. Nincs semmi, ami összekötne bennünket. Gyűlöllek, Dex. Mindent olyan könnyedén megkapsz. Kurva szar bátyám voltál. Én gondoztam anyát, te alig néztél rá. Túlságosan is lefoglalt a dugás a lepasszolt csajommal. Csak nézd meg mivé változtattad Faye-t. Sokkal többre volt elhivatott, mint amivé vált. Kibaszottul gyűlöllek, és mindig is foglak. A Kings is gyűlöl téged, ezért tönkre fogunk tenni mindent, amit felépítettél.

Tudom, hogy mi fog következni, mert ismerem Dexet. Ismerem minden mozdulatát, teste minden rezdülését. Tudom, hogy mi a szándéka, még az előtt, hogy ő maga is tudná.

Látom az arckifejezésén.

Felemeli a fegyvert, és a testvérére szegezi. Meghozta a döntést, és most eljött az idő, hogy én is meghozzam az enyémet.

Miért kellene mindig Dex legyen az én megmentőm?

Én is lehetek az önmagam hőse.

Éppen ezért, meghúzom a ravaszt.