TIZENNÉGY
Fordította:
Aiden
Faye
– Eszem
ágában sincs egy kurva vakrandin részt venni – morogja Ronan rosszkedvűen,
de te is ezt tennéd, ha megtudnád, hogy egy csaj Ericet választotta, helyetted.
– Ha nőt akarnék, akkor mennék, és fognék magamnak egyet. Úgy nézek én ki,
mint akinek szüksége van a segítségre?
– Dögös
a csaj.
– Nem
érdekel.
– Tornász
– teszem hozzá, és rákacsintok – Nagyon hajlékony.
Igazából
nem az, de ezt nem kell tudnia, míg el nem megy vele randizni. Egy pillanatra
rám bámul, sóhajt, majd elhagyja a helyiséget.
– Felejtsd
már el Stephet! Az a csaj tök hülye!
– Simán
– közli Arrow vigyorogva.
– Fogd
be!
– Randim
volt tegnap este.
– És?
Nem szól
semmit, csak mosolyog.
– Meg
vagy dicsérve, Arrow – nyomok hanyagul egy csókot az arcára, amit letöröl.
– Anna tuti nem bír ma járni.
Rám néz,
csóválja a fejét.
– Köszi
a tippeket.
– Mire
valók a barátok, ha nem arra, hogy megszervezzék a randid, és megtervezzék
hozzá a vadító göncöket?
– Tessék?
– néz rám értetlenül.
Csak így
tovább, Arrow, csak így tovább.
Elmentem
Annával egy Victoria’s Secret szalonba, és vettünk pár csini fehérneműt, hogy
azt vegye fel, ha Arrow-val randiznak. Arrow-nak pedig segítettem kiválasztani
Anna ajándékát, egy gyémánt karkötőt, rajta egy teknőssel, bár ne kérdezd,
miért pont azzal, mert fogalmam sincs.
– Ne
is törődj vele. Megszervezted a gyertyafényes vacsorát? – kérdem őszintén
érdeklődéssel.
Bólint.
– Imádta.
– Győzelem.
Felemelem
az öklömet; összeütöm az övével.
Elindulok
kifelé a konyhából, de előtte még odaszólok:
– Emlékszel
arra, mikor megláttam a péniszed, és azt hittem, amiatt hívnak Arrow-nak? Szép
idők voltak, nem?
Távozom,
mielőtt válaszolhatna.
Mikor
kilépek a klubházból, hogy megnézzem, merre jár Colt, Irishba botlom.
Elfelejtettem megkérdezni, mi lett végül Tinával és a Darren üggyel
kapcsolatban, bár nyilván sikerült kibékülniük.
– Szóval
Darren neve már nem tabu többé? – kérdem tőle. – Vagy még mindig van saját
Voldemortunk?
A motorját
szereli épp, de erre felemeli a fejét.
– Megbeszéltük
a dolgot. Ki volt akadva. Bármit is mondtál neki, segített. A szádat
fegyverként kellene kategorizálni. – Elakad a szava, összerezzen. – Baszki,
nem úgy értettem. Áldott tehetséged van a beszédhez, ez minden.
– Talán
megcsókoltam azt a sziklát Írországban. Hogy is hívják?
– Blarney
Stone – feleli szórakozottan. – Ja, talán tényleg.
– Örülök,
hogy minden rendbejött köztetek, Irish – mondom, leguggolok, és megpuszilom az
arcát. Kicsit meglepettnek tűnik, de aztán visszamosolyog.
– Tudod,
hogy húgomként szeretlek, ugye?
Bólintok,
felállok, és visszaindulok a házba, ahol Trackerbe ütközöm. Felmosolygok rá, és
megkérdem:
– Hogy
ment a dedikálás, miután eljöttem?
Vállat von,
és zsebre dugja a kezét.
– Jól.
Szeretek oda járni. Tetszik a figyelem. Rohadtul, perelj csak be.
– Ne
mondj ilyet egy ügyvédnek.
– Te
vagy a legmenőbb ügyvéd, akivel valaha találkoztam, Faye – feleli, kék
szeme vidáman csillog.
– Te
meg a legmenőbb könyvborító-modell, akivel valaha találkoztam.
– Így
van.
– Tracker?
– Mondd.
Megölelem.
– Imádlak.
Mindig is imádtalak. Tudod, ugye?
A hátamra
teszi a kezét, és halkan megkérdezi, hogy haldoklom-e.
Már épp
válaszolnék, mikor Rake lép oda, és hátulról megölel, így Tracker és Rake által
szendvicsbe vagyok fogva.
– Mizu?
– Faye
mindenkinek azt mondogatja, hogy szereti. Szerintem haldoklik.
– Nekem
nem is mondtad, hogy szeretsz – közli Rake sértődötten. Elengedem Tracker
derekát, megpördülök, hogy Rake-kel álljak szemben, Trackernek háttal a
szendvicsben.
– Szeretlek,
Rake. Boldog vagyok, hogy rátaláltál Bailey-re és Carára, és abbahagytad a
random kurvázást.
– Én
is szeretlek, Faye – köszörüli meg a torkát. – De miért beszélsz úgy,
mint aki búcsúzkodik? Együtt vénülünk meg, és már mind tudjuk, hogy mennyire
fontosak vagyunk neked. Baszd meg, azt ne hidd már, hogy bármelyik csaj
mosolyogva tűrné a hülyeségünket. És nekünk is te vagy a mindenünk, az egész
klubnak. Mióta besétáltál azon az ajtón, terhesen, azzal a dumával, eldőlt a
sorsod. Wind Dragon lettél. Most pedig hagyd abba ezt a nyáladzást. Menjünk,
igyunk meg valamit, míg a kölykök haza nem érnek suliból.
Hátralép,
szabad utat adva nekem. Megpuszilom az arcát. Rake-nek megvannak az kis
véletlenszerű cukiságai, és én épp most voltam részese egynek.
Még aznap
este meglátom Vinnie-t, és odafutok hozzá, mikor megáll a motorjával. Amint
leszáll, hatalmas ölelésben részesítem. Emlékszem, mikor először találkoztam
Vinnie-vel. Akkor azt gondoltam, ez a srác túlságosan kedves ahhoz, hogy
életben maradjon. Emlékszem, milyen bátor volt azon az éjszakán, mikor Maryt
megölték. Mindig is közel álltunk egymáshoz, Vinnie meg én. A többiek Wolfnak
hívják, de nekem ő örökké Vinnie marad.
– Minden
oké? – kérdi, s visszaölel. – Faye?
– Csak
eszembe jutott, mikor először találkoztunk – felelem, hátradőlök, és
rámosolygok. – Ugye tudod, hogy nincs olyan, amit meg ne tennék érted?
– Hogyne
tudnám, Faye – mondja gyengéden, megpuszilja a fejem búbját. – Egy
család vagyunk. Nem is, a család túl
szelíd kifejezés ránk nézve.
– Mi
vagyunk a Wind Dragons, a Szélsárkányok – felelem mosolyogva. – Szólt
neked Dex Ericről?
Dex
szerzett Ericnek segítséget. Most orvoshoz jár, és kezelik az
idegösszeroppanása miatt, ami az anyukája elvesztése okán következett be, és
gyógyszereket kell szednie, valamint terápiába jár egy pszichiáterhez. Nem
tudom, mi lesz ezután, de remélem, hogy Eric vagy rendbe hozza a dolgait, vagy
soha többé felénk sem néz. Durva, de nem szeretnék életem hátralévő részében
állandóan magam mögé tekintgetni.
– Mondta,
hogy kap segítséget – bólogat Vinnie. – Valamilyen egészségügyi
intézményben. Ja, mind hallottuk. Legalább nem kell többé aggódnod miatta; nem
fog visszajönni. Nem hiszem, hogy ki fogják őt engedni onnan. Dex azt mondta nekik,
hogy önpusztító életet folytat, azért is volt annyira összetörve, mert folyton
beleverte a fejét falba, meg ilyesmi.
A szemem
elkerekedik, és le vagyok nyűgözve. Ezt a részt Dex sosem mesélte nekem.
– Dex
egy aljas szemétláda tud lenni, ha akar.
– Fogadok,
a legjobbtól tanulta.
Ezen
elnevetem magam.
– Már
azelőtt is nagy fasz volt, mielőtt velem találkozott, oké?
– Annyira
nem – feleli, és átkarolja a vállam. – Na, mesélj, mitől vagy ma
ennyire szentimentális?
– Nem
tudom – vonom meg a vállam. – Olyan érzés, mintha egy korszak lezárulna.
Mindenki lenyugodott, nincsenek többé ellenségeink, akik ránk fennék a fogukat.
Most már csak úgy elvagyunk magunknak, tudod? Élhetünk békésen. Legalábbis a mi
változatunkban békésen.
– Ja,
Ronan és Ranger maradt már csak facér, ugye?
– Mindketten
találnak maguknak párt hamarosan.
– Nyilvánvalóan
így lesz, az általad szervezett vakrandiknak köszönhetően – tör ki belőle a
nevetés. – Nincs is több nőnemű barátod.
– Hogyne
lenne.
– Nem,
nincs. Vagy csak mostanában szedted össze. Úgy találtad őket az utcán, vagy
kávézóban, vagy bárhol.
– Ez
nem ám egy újabb Jóbarátok epizód – dünnyögöm,
mire felkacag. – Tudod, van életem e falakon kívül is.
– Tényleg?
Mert múlt hónapban megkértél, hogy kísérjelek el körmöshöz, mert nincs senki
más, aki elment volna veled.
– Az
csak akkor az egyszer fordult elő. Mert minden lánynak dolga volt!
Hangosan
felröhög.
– Te
aztán kurvára más vagy.
– Ezt
bóknak veszem.
– Annak
is szántam.
– Mennyire
cukik vagyunk már – mondom, és megtorpanok a konyhában. – El kell kezdenem
vacsorát főzni.
– Kell
segítség? – kérdi, amivel meglep. – Amúgy meg, belenéztél mostanában
a fagyasztóba?
– Nem.
Miért? – lépek oda a fagyasztóhoz, és kinyitom az ajtaját. Odabent figyel két
dobozzal a kedvenc jégkrémemből. – Vettél nekem fagyit!
– Nehéz
neked nemet mondani, Faye Black – mondja, és mosolyogva tovasétál a
folyosón. Kiveszem az egyik dobozt, és vigyorogva magamhoz szorítom.
Mindig
megkapom, amit szeretnék.
Dex lép be
a konyhába, észreveszi, hogy hatalmas mosollyal a képemen ölelgetem a fagyimat,
megcsóválja a fejét, és elneveti magát.
– Mindenki
kurvára elkényeztet – mondja, de a hangjából kitűnik, hogy kicsit sincs
ellenére.
Szereti, hogy
szeretnek.
Megváltoztathatnánk
a Wind Dragons mottóját: Szeresd a nőt, szeresd a klubot.
EPILÓGUS
Fordította:
Aiden
Faye
Álmomban
sem gondoltam volna, hogy Dex le akarna mondani a WDMC elnöki tisztségéről, de
az elrablásom után így döntött, és ebben támogatom őt.
– Nem
tehetem ezt – mondja, hajamat a fülem mögé simítva. – Az az érzés a
gyomromban, amikor eltűntél, és nem tudtam, hogy látlak-e még valaha, és aztán
úgy kellett vezetnem a többieket, hogy közben végig ezt éreztem. Képtelen
lennék még egyszer ezt átélni. Magunkra kell koncentrálnom. Megtettem, amit
tudtam a klubért, de most itt az ideje, hogy átadjam a stafétabotot. – Elhallgat,
aztán elvigyorodik. – Akkor is be fogsz indulni rám, ha nem én vagyok a
vezér?
A szemem
forgatom, ismerem az alfa hajlamait. A férfi mindig is vezető lesz a maga
nemében. Az igazság az, hogy nem érdekel, hol köt ki Dex, vagy hová tart, vagy
ki szeretne lenni. Örökké követni fogom őt. Az embernek muszáj követnie a
szívét, és az enyém nála van. Természetesen továbbra is a klubban maradunk,
hiszen ők a mi családunk, ezért ide tartozunk, de Arrow lép egyet felfelé a
ranglétrán, és ő fog minket vezetni, míg Dex inkább amolyan tanácsadói szerepet
tölt majd be. Az én emberem nyugdíjba vonul, még mielőtt megőszülne és
sörpocakot eresztene. Hát, azért remélem, ilyenre nem kerül majd sor soha. Az
ősz hajjal még csak-csak kiegyezek – Dexből ezüstróka válik majd egyszer –, de
nem hiszem, hogy valaha is megengedné magának, hogy bármilyen korában potrohos
legyen. Végigfuttatom kezem lapos, feszes hasán, csak a megnyugvás végett.
– Mit
csinálsz? – kérdi, s tengerkék szemében huncut fény gyullad.
– Csak
ellenőrzök valamit – vigyorgok fel rá. Csak néhány héttel az elrablásom
után beszélt nekem a tervéről. Azt mondta, akkor hozta meg a döntést, mikor
távol voltam, és a dolog véglegesnek bizonyult. A gyerekek és én fontosabbak
vagyunk a számára, és azt is mondta, hogy az évek során már épp elég veszélynek
tettem ki magam így is. Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy inkább a
veszély talál rám, semmint én keresném a bajt. Nem kell többé méhkirálynőt
játszanom, bár mindig is ilyen vagány csajszi maradok, és mindig itt leszek,
hogy segítsek a klubnak, ha szükség van rám. Dex válláról és szívéről nagy kő
esik le ezzel. Kevesebb stressz, kevesebb felelősség. És ha ő boldog, akkor én
is az vagyok.
– Ugye
mindig itt maradsz, hogy segíts nekem? – kérdezi halkan Anna, zöld szeme
telis-tele van aggodalommal.
– Nem
megyek sehová – biztosítom, és a karjára teszem a kezem. – Ne
stresszelj.
Dex hátulról
a másik karjába karol, és együtt nézzük, ahogy Arrow felveszi a bőrkabátját,
amin már ott díszeleg az új elnöki címer. Egy korszak ezzel lezárul, ez az
utolsó utunk.
Egy új
korszak pedig elkezdődik.
Mindannyian
körbeálljuk a vezért, és megünnepeljük.
Átkarolom
Sint, arcomat puha bőrdzsekijéhez simítom és beszívom a bőr ismerős illatát. A
szél a hajamba kap, és az arcom köré fújja a sisak alatt. Lehunyom a szemem és
elmosolyodom, csak élvezem a pillanatot, ahogy a motorja hátsó ülésén ülök.
Ez az
érzés sosem múlik el.
Nevetek és
szorosabban kapaszkodom, ahogy gyorsulunk és robogunk a naplemente felé,
tudván, hogy pontosan ez az a hely, ahol lennem kell.
Köszi szépen!
VálaszTörlésKöszönöm!
VálaszTörlésKöszönöm szépen!❤❤❤😘😘😘
VálaszTörlés♥️♥️♥️😘
VálaszTörlésNagyon köszönöm!
VálaszTörlés